A VAK GYERMEKEK ÁLTALÁNOS ISKOLAI NEVELÉSE-OKTATÁSA


                                  Nem nyomorék, nem is beteg,
                                  anyja szíve érte remeg,
                                  Vaknak szülte meg yermekét,
                                  fogni kell, míg él, a kezét.

                                  Vak gyermeknek van világa,
                                  Nem kallódik egymagába,
                                  Iskolába is beadják,
                                  Írni, olvasni tanítják.

(Lakatos Alfréd)                                        

A látássérült gyermekek nevelése-oktatása intézményes keretek között 1825 óta folyik Magyarországon. Hosszú ideig ugyanazon intézményben tanultak a súlyos és kevésbé súlyos fokban látássérültek. A gyógypedagógiai intézmények differenciálódása következményeként létrejött a gyengénlátók önálló iskolája is; először Budapesten (1956-ban), majd Debrecenben (1972-ben).

A vakok számára pedig a mai napig Budapesten, a Városliget szélén álló hatalmas épület az egyetlen, állami fenntartású speciális intézmény, amely már elnevezésében is összegzi a falai között folyó nevelő-oktatómunka fő területeit:


Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon (Budapest, XIV. kerület, Ajtósi Dürer sor 39.)

A gyönyörű műemlék épület 1901-ben épült, a századeleji építészeti stílus, a szecesszió jegyeit viselve magán. Bátran állíthatjuk, nemcsak Zugló, hanem Budapest egyik legszebb műremeke.

A kézműves tevékenységek (pl. szövés, gyékény-, kosárfonás, kerámia) helyiségeit, majd az ezekből kialakított speciális szakiskolai műhelyeket az alagsori részen helyezték el.

Előrelépést jelent, hogy a gyerekek testnevelését, mozgásnevelését több tornaterem és gyógytornaszoba szolgálja, s a régi álom valóra válása, a két tanmedencés uszoda elkészülte (a Fővárosi Önkormányzatnak és a "Szól a szív..." alapítványnak köszönhetően) kitűnő lehetőséget ad a viziterápiás mozgásfejlesztésre, az úszás elsajátítására, egyáltalán a gyerekekben az egészséges életmód iránti igény kialakítására. Az intézmény 260 gyermek befogadására alkalmas.

A vak gyerekek számára létrehozott másik speciális iskola a Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája és Iskolája. 1982-ben kezdte meg működését egészségügyi gyermekotthonként. Jelenlegi helyét (Budapest XII. kerület, Mátyás király út 29.) 1991-ben kapta. Az intézmény bővítésére 1994-ben került sor, s így jelenleg festői környezetben, jó levegőn, a Sváb-hegyen, új, impozáns épületben - mely jól felszerelt speciális eszközökkel, különféle foglalkoztató helyiségekkel és úszómedencével - 55 óvodás és általános iskolás korú gyermek nevelkedik. Az intézmény specialitása, hogy a gyerekek nagy része halmozottan sérült (mozgássérült-vak, értelmi fogyatékos-vak), továbbá, hogy az intézmény - egyházi jellege ellenére - állami gondoskodásban lévő gyermekek nevelését is vállalja.

Pécsett, a Világ Világossága Alapítvány Rehabilitációs Centrumában (Pécs, Bálicsi utca 29.) is tanul néhány vak gyermek a gyengénlátó gyermekek mellett. Az 1993. évi új közoktatási törvény szerint az "elkülönített" formában történő speciális nevelés mellett a vak gyermekek számára mint új lehetőség az integrált (látó gyermekekkel közös) képzési forma is megjelent.

Ma már az integrált oktatásban is egyre több vak tanuló vesz részt. Számukra a speciális segítést - Braille tankönyvek, taneszközök, szaktárgyi felkészítés, habilitációs fejlesztés - a Vakok Általános Iskolájában működő utazótanári csoport biztosítja.


A vak gyermekek köre

Orvosi szempontból azok a gyermekek tartoznak e kategóriába, akiknek látásélessége 0 (teljesen vakok), illetve akiknek 0-0.1-ig terjedő tartományban van látásmaradványuk (ún. aliglátók).

Pedagógiai szempontból nemcsak a vízus a meghatározó, hanem figyelembe kell venni azt is, mikor veszítette el látását a tanuló, veleszületett-e a vaksága vagy később vált súlyosan látássérültté. Továbbá fontos az is, hogy a látási fogyatékos szemészeti állapota javuló, romló tendenciájú, vagy megállapodott-e, hiszen ennek megfelelően kell dönteni arról, hogy látó típusú nevelésben részesüljön-e . Mindezek alapján kell megválasztani számára a pedagógiai módszereket, eszközöket, a megfelelő iskolatípust.

Az általános iskolás korú vak gyerekek beiskolázása két úton történik: amennyiben a vakok óvodájában kapja a kisgyermek az iskoláskor előtti speciális felkészítést (intenzív hallás-, mozgás-, tapintás-, tájékozódás-, értelemfejlesztés), akkor iskolaérettségének megfelelően léphet az első osztályba. Ha nem részesül speciális óvodai nevelésben, akkor a Látásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vizsgálata és beiskolázási javaslata alapján kezdheti meg a tanuló iskolai tanulmányait. Az új közoktatási törvény értelmében a szülőnek joga van a "szabad" iskolaválasztáshoz, amennyiben az általa kiválasztott intézmény biztosítani tudja a gyerek megfelelő fejlődéséhez szükséges személyi- és tárgyi feltételeket. Ezért igen fontos a Bizottság szakvéleményének és a szülői igényeknek az egyeztetése.

A vak gyermekek látássérülésének oka szerint az utóbbi 15 évben átrendeződés történt, s ez a folyamat felgyorsult. Az összlétszám 70%-át a koraszülöttség következtében kialakult látássérülés jelenti. Hasonlóképpen magas a teljesen vakok, illetve az aliglátók közül a legkevesebb látásmaradvánnyal rendelkezők, az ún. fényt érzékelők száma (az összlétszám 70%-a).

A 8 évfolyamos rendszerből a 4., 6., 8. osztályfokon ki lehet lépni, így a vak gyermekek is a látókkal azonos eséllyel kapcsolódhatnak be más iskola képzési rendszerébe.

A vak gyermekek számára fő cél: az általános alapműveltség elsajátítása. A tananyag - bizonyos módosításokkal - a látó általános iskolai tanulók számára előírtakkal azonos.

A nevelési-oktatási feladatok megtervezésekor, a módszerek választásakor azonban a pedagógusnak figyelnie kell arra, hogy a vak gyermek ismeretszerzése - a látás hiánya miatt - más, a külvilág iránti látó beállítódás helyett elsősorban a haptikus (bőr- és mozgásérzékelés) és a hallási beállítódás jellemzi. Ezért fontos minél korábban megkezdeni az ép érzékszervek gyakoroltatását, a hallás, tapintás, szaglás, ízérzékelés fejlesztését.

A vak gyermek korlátozott a tájékozódásban, közlekedésben, az önkiszolgálás különféle területein. Mindez pszichésen megterhelő lehet számára, ezért esetleg személyiségzavar (pl. önállótlanság, passzivitás, önbizalomhiány, vagy túlzott önérvényesítés, indulatosság) alakulhat ki. A pedagógus csak fokozott odafigyeléssel, egyéni bánásmóddal korrigálhatja mindezt.

A matematika oktatás speciális eszközei: abakusz, mértani testek, speciális körzők, vonalzók, függvénytábla stb. A földrajz és a történelem oktatásában használatos domború térképeken, földgömbön történő tájékozódás sok gyakorlást igényel.

A műveltségi területek szaktárgyakra történő bontásakor az alábbi szakanyagok változtatására került sor:

     Módosításra szorult a testnevelés és az életvitel és gyakorlati ismeretek szaktárgy tananyaga.

     Speciális tananyaga van a rajz és ábrázolás tantárgynak, a gépírás és szövegszerkesztésnek, a számítástechnikai alapismereteknek. "Beszélő számítógépek" kezelésének elsajátítása hasznos és fontos az önálló ismeretszerzés szempontjából, egyben speciális segédeszköz a vak emberek számára.

A tehetséggondozás terén két műveltségi terület felkarolása a fiatalok továbbtanulása, munkalehetőségeinek bővítése szempontjából fontos feladat:

     1. az idegen nyelvek oktatása,

     2. a számítástechnikai képzés.

Továbbá különféle speciális segédeszközök (Optacon, Braille-kijelzők, Braille-jegyzetelők stb.) megismerését, használatuk elsajátítását is lehetővé kell tenni.

Fokozott figyelmet kell fordítani azok gimnáziumi felkészítésére, akik segítségre szorulnak.

Biztosítani kell a zenetanulás és a sportolás lehetőségét is a gyerekek számára.

Pedagógiai és egészségügyi rehabilitációt az évfolyamra megadott óraszám 40%-ában lehet nyújtani a súlyos fokban látássérülteknek.


A rehabilitáció főbb területei:

     az ép érzékszervek intenzív fejlesztése,

     beszédhiba-javítás,

     intenzív mozgásfejlesztés (tapintás, finommozgás, kézügyesség fejlesztése, testtartási hibák (pl. fejlógatás, túlmozgások) javítása, súlyosabb esetekben gyógytestnevelés biztosítása, a közlekedést, tájékozódást segítő ismeretek konkrét élethelyzetekben történő alkalmazása (mozgástréner segítségével a fehér bot technikájának elsajátítása),

     személyiségzavarok megelőzése, ha szükséges, pszichológus segítségével (helyes önértékelés, önelfogadás, alkalmazkodási képesség fejlesztése, megfelelő társas kapcsolatokra felkészítés),

     a helyes viselkedéskultúra kialakítása (leendő munkahelyen, hivatalos helyeken, stb.)


A diákotthon szerepe a tanulók nevelésében

A vak gyermekek nagy része a speciális beiskolázás miatt az iskoláztatás idejére diákotthoni elhelyezésben részesül. A nevelő munka e téren kiterjed:

     az iskolai tanulási tevékenységet kiegészítő egyéni tanulásra, ismeretszerzésre;

     az önálló életvitelre felkészítés különféle színtereken történő gyakoroltatására (pl. háztartási munkák, önellátás-, mozgás-, tájékozódás- fejlesztés);

     szabadidő hasznos eltöltése iránti igény kialakítására (klub- foglalkozások, zenehallgatás, egyéb kulturális jellegű programok, kirándulások stb.);

     az állami gondoskodásban lévő növendékek számára családiasabb elhelyezés és légkör kiépítésére (lakásotthon létrehozásával).

A speciális intézményekben követelmény, hogy gyógypedagógiai végzettségű pedagógusok foglalkozzanak a gyermekekkel. A 6. osztály-foktól kezdve a szaktárgyak tanításában a szakos végzettség meglétét, illetve megszerzését szorgalmazzák és várják az iskolák a pedagógusoktól, éppen a gyermekek megfelelő színvonalú felkészítése miatt.

A továbbtanulás a vak gyerekek számára is integrált formában biztosított gimnáziumokban, illetve szakközépiskolában. Új lehetőség a speciális szakiskolai képzés (számítógép-kezelői, szőnyegszövő, kosárfonó, kefekötő szakmákban) Budapesten, a vakok iskolájában és Pécsett a Világ Világossága Alapítvány Rehabilitációs Centrumában.


Távolabbi célok

Pedagógiai szempontból a látássérült gyermekek oktatásával, nevelésével foglalkozó szakembereknek folyamatos szakmai, elméleti, módszertani megújulásra van szükségük, ami az általános pedagógiában és a gyógypedagógia területén való elmélyülést feltételezi, s követni tudja az alapképzésben történt változásokat. Ehhez nyújt megerősítést a több mint 170 éves múlt, a látássérültek oktatásában eredményesen munkálkodó elődök tiszteletreméltó tevékenysége.



 Vissza az előző oldalra 

  Főoldal