TÁRSKERESÉS: KIS FOGYATÉK NEM AKADÁLY!

Forrás: A Kiskegyed riportja.  2009. szeptember

A társat meglelni nagyon nehéz, különösen a különféle testi, szellemi fogyatékkal élőknek. Egy magyar iroda vállalkozik a közvetítésre.

Előbb párját, majd szeme világát veszítette el Ottó. Már egyáltalán nem látott, amikor új társra talált, de a nehézségek ezt a kapcsolatot is kikezdték. A komáromi főkönyvelő most társközvetítő szolgálaton keresztül kér új lehetőséget a sorstól. Pillanatnyilag még másfélszáz sorstársa várja potenciális párjának elérhetőségét az irodától, és a közel kétezer-háromszáz keresőből 263, aki nem él fogyatékossággal, de elfogad olyan embert.

A kezdeményezés kezdetétől, 2005 óta mintegy kétszáz a társra lelt fogyatékkal élők száma – hazánkban több százezer a látásában, hallásában, beszédében, mozgásában vagy az értelmezésben korlátozott, esetleg ezeket a funkciókat teljesen nélkülöző ember. És a kérdőív szerint a potencia-, illetve libidózavarral, vizelettartási gondokkal küszködők is ehhez a nagy családhoz tartozónak vallják magukat. Sokukba sulykolták: nekik nem jár a boldogság.

Az első randin…

…tilos megkérdezni: hozzám költözöl?, hozzád költözhetek?, mikor lesz gyerekünk? Hacsak nem szeretnénk megszabadulni a másiktól. De annak meg becsületesebb módja a nyílt, udvarias elutasítás. Hogy idős urak huszonéves lányokat szeretnének, régi nóta, újabban viszont egyre több 40 feletti hölgy keres magánál 10-15 évvel ifjabb partnert. Új trend még, hogy intelligens, okos nőt keresnek a palik. A kérdőíven nem muszáj pontos magasság- és súlyhatárt megjelölni: néha 10 centi mínuszon vagy 5 kiló pluszon múlik a boldogság!

Kell a gyengédség

– Gyerekkori cukorbetegségemet édesanyám ügyesen karbantartotta, ugyanúgy úsztam, fociztam, teniszeztem, futottam a lányok után, mint a többi fiú. Élénk társasági életet éltem, páromat harmincévesen találtam meg. A diétát és a többi játékszabályt, persze, szigorúan tartottam – idézi a régi idillt Palla Ottó.

– Egy nagy cukorgyár főkönyvelőjeként hatalmas felelősség terhelt, a cég felszámolásának idején a stressz ráment a szememre. Előbb a balra vakultam meg, majd pár hét alatt teljes sötétség borult rám. Tízéves kapcsolatom addigra már véget ért, futó próbálkozásaim voltak, a baj bekövetkeztétől, 2003 márciusától már azok sem. Nagyon hiányzott a társ, különösen mikor édesanyámat is elveszítettem – de kárpótolt az ég, egymásba szerettünk a betegségben segítő nővérkével.

Télen rám támadt a depresszió, maceráltam szegényt, féltékenykedtem, végül elküldtem, ezt azóta is bánom. Nagyon rossz egyedül! Napközben elvagyok, rengeteget dolgozom családi vállalkozásunk irodájában, de az esték borzalmasak.

Sógorom olvasta Borbélyék hirdetését, megörültünk, hogy akadnak, akik felvállalják a fogyatékkal élőket. Eredmény? Egyelőre semmi. Az egészségesek előítéletén nehéz áttörni, a legtöbben még beszélgetni sem hajlandóak velem. A sorstársak közül pedig én nem tudnék kommunikálni egy némával, egy másik vakkal vagy egy tolószékhez kötöttel tovább nehezítenénk egymás életét. Komáromban a házam, a három kutyám, a munkám, az eddigi potenciális partnerek pedig nem akartak ideköltözni. Türelemre intenek, de egyre szomorúbb vagyok: hiányzik a gyengédség, a figyelem, jó lenne újra kirándulni, uszodába járni. Mint régen.

Tartanak tőlem

– Könnyen megtalálom az emberekkel a hangot, szeretek nyüzsögni, gondolok egyet, és körbeszáguldom Pestet – sorolja Gubics Ilona (37). Utóbbi kijelentése azért figyelemre méltó, mert a fiatal nő születésétől béna mindkét lábára, és a rengeteg kezelés mellett is gyengék a csontjai. Viszont kerekes székkel virtuóz módon közlekedik (már ahol van akadálymentesítés), most vezetni tanul. – A Pető-intézet után normál iskolákba jártam, mindig rengeteg barát akadt, főleg fiúk, főleg fogyatékosság nélküliek.

Egyébként nem ritka, hogy kerekes székes pasik címlaplányokkal futnak, ott talán az anyai ösztönök is ébredeznek. Tisztában vagyok nőiességemmel, utánam fordulnak a srácok az utcán.

A nagy szerelem hét évig tartott – aztán nem jött többet. Néhány kis kaland után ismét lett párom, ő is egészséges volt, pár hónap után viszont a szememre vetette: túl önálló vagyok. Pedig csak annyit szerettem volna, hogy ne helyettem, hanem velem oldja meg a feladatainkat.

Mindig olyan munkát választottam, ahol sok emberrel kerülök kapcsolatba, telefonmarketing, weblapok készítése, most pályázatokat írok. A világhálón sokakkal levelezek, eleinte a mozgáskorlátozottság szóba sem kerül, csak a valóban fontos dolgok. Ha bizalmas viszony alakul ki, akkor közlöm a helyzetem – meglepődnek, de kíváncsiak is rám. Mostanában viszont tartanak tőlem a pasik. Pedig nem vagyok cukorból, hozzám lehet érni, és igazán nem kell körülugrálni, dédelgetni… Talán majd a társközvetítő segít.

Együtt szép

Az inkubátorban károsodott Plachi Lilla látása, a most 32 éves, aprócska, gödöllői kézi szövőnek még sosem volt senkije. Adatait 2005 augusztusa óta 57-en kapták meg, de vagy nem is találkoztak, vagy a partner kereket oldott, amikor meglátta a 25 dioptriás szemüveget.

Lőrinc Péter (35) két komoly, de kudarcba fulladt kapcsolat után kért segítséget a szolgálattól. A tatabányai, betanított munkásként dolgozó fiatalember a kérdőíven beikszelte az “ép, de fogyatékkal élőt is elfogad” pontot. Lillával június 8-án találkoztak.

"Milyen jól néz ki! Biztosan itt hagy", gondolta a lány. Azóta együtt vannak, a hétvégék után az utóbbi napokat teljesen egymásnak szentelték. “Anyukája kérdezte, nem zavar-e a szemüveg. Először furcsálltam, de hát Lillának semmi baja. Egy-két év múlva összeházasodunk, és gyerekünk is lesz”. Most mindketten boldogok.

Speciális ügyfélkör

Válása után padlóra került lelkileg és anyagilag Borbély József (53). Aztán megismerte Juditot (51), és munka mellett társközvetítő szolgálatot indított a két pedagógus. Saját tapasztalataikat is kamatoztatták, mivel az asszony első házassága után kért ilyen segítséget, tetemes díjért egyetlen nevet kapott, majd három hónapig semmi, végül közölték: a vállalt határidő lejárt.

Mikor a vállalkozását bejegyeztetni ment, diplomái, engedélyei mellé még talán kisdobos-igazolványát is vitte József, de semmilyen képesítést, biztosítékot nem kértek. Hát ez a kényes terület egyáltalán nincs szabályozva?! Ezért működik több ezer társkereső iroda az országban? Ezért nehéz kimazsolázni a korrekt szolgáltatókat? Ezért csalódik sok magányos? Borbélyék elhatározták, hogy különféle szűrők révén megvédik a bennük bízó ügyfeleket. Egy papírral, egy tollal, egy telefonnal kezdték a közvetítést székesfehérvári lakótelepi lakásukban.

Ma öt helyszínen számítógépek, internet, egy alkalmazott és az időközben felcseperedett gyerekeik segítenek a házaspárnak. Úgy tűnik, igazolódott koncepciójuk, az elmúlt hét évben ezrek keresték a szolgálatot – köztük sok fogyatékkal élő. A sárosdi általános iskolában problémás gyereket tanító József az igényekre tekintettel bővítette a profilt: az országban elsőként – és azóta is egyedüliként – elvállalta a “speciális ügyfélkört”.



 Vissza az előző oldalra 

 Főoldal