HOGYAN SEGÍTS?

Nincs családjában vak vagy súlyosan látássérült ember? Baráti, ismeretségi körében sem?

Ennek ellenére kérjük, hogy olvassa el figyelmesen ezt a kis tájékoztatót. Bárhol, bármikor találkozhat a fogyatékos emberek e csoportjának tagjaival, akiket a fehér botról, esetleg a sárga karszalagról három fekete ponttal ismerhet fel.

Bizonyára szívesen segítene, de nem tudja, hogy ezt miképpen tegye.

Ehhez szeretne ez a kis tájékoztató segítséget adni Önnek! Tanácsainkat figyelembe véve nem lesz tolakodó, és segítségnyújtása csakugyan hasznos lesz vak embertársának. A kellő pillanatban nyújtott segítség mindkét félnek hasznos lehet és tapasztalatokkal gazdagíthat. Ha e kis útmutató feléleszti és bátorítja az Ön segítőkészségét, akkor célunkat elértük.


Tabu!?

Vak emberekkel folytatott beszélgetések során sokan nem mernek használni olyan szavakat mint például: - Nézze!, Figyeljen ide!, vagy vak.

Tudnia kell, hogy e szavakat nyugodtan alkalmazhatja, mikor vak emberrel beszélget, hiszen jelentésük a látássérült emberek számára ugyanaz, csak természetesen más érzékszervekre utal.

Például: - Láttam egy jó filmet! - szokta mondani a látássérült, vagyis a film adta élményt megkapta egyéb érzékszerveire hagyatkozva. A látó élmény közvetítése egyéb módokon is lehetséges, például tárgyak kézbe vételével vagy szóbeli információval.

Ami pedig a vak szót illeti, - tudomásul kell venni, nincs kifejezőbb szavunk rá. Sokan - kíméletből, tapintatból - inkább világtalant mondanak. Pedig a vak nem világtalan! Az ő világuk sokkal inkább fantáziára utaltabb, mint látó társaiké.


A helyes vezetés

Ha találkozik az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni!

Kérdezze egyszerűen meg: - Segíthetek Önnek?

Igenlő válasz esetén ne vezesse a vak embert karjánál fogva, inkább hagyja, hogy ő karoljon magába. A vezető egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert, s ezáltal ő nagyobb biztonságban érezheti magát.

Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha a vezető elől haladva egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Ez esetben a vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges akadályokról.


A helytelen segítség

Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett "távirányítással". A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, például így: Vigyázzon! Jobbra! Balra!, stb.

E jó szándékú, de szakszerűtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan követi őt, függetlenül attól, hogy segíteni akarják. A követő, segítő szándékú irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet eredményezhetnek.


Járdák és lépcsők: le és fel

Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével segítsünk, ez esetben is alapvető.

Járda

A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: - Most lépjen fel/le! (Ha a látássérült fél lépéssel lemaradva fogja meg vezetője felkarját, figyelmeztetés nélkül is megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő akadály irányáról, de ha nem lassítunk, nem lesz rá ideje, hogy megfelelő időben érzékelje.)

Ez esetben elég annyit mondani, hogy: Vigyázat, lépcső!, de feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). A lépcsőket nem kell számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szóljon, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízza azt a látássérült emberre.


Közlekedési eszközök használata

Tömegközlekedési eszközökön, fel és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítő kézre "figyeljen". Felszálláskor a legcélravezetőbb segítség, ha a nyitott ajtóhoz kíséri, és kezét a kapaszkodóra helyezi. Leszálláskor a teendő ugyanez.

Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.


Ülőhely

Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb veszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra.


Merre? (Irányok)

Ha helyesen akar tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest adja meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét.

Például: - Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz a fotel.


Hol van a kabátom?

Ismeretlen helyen, pl. egy étteremben vagy vonaton gyakran a következő szavakkal veszik el a vak ember holmiját (táska, kabát stb.): - Hagyja csak, majd én elviszem (elrakom)!

Ebben az esetben bizony a vak embernek komoly problémát jelent, hogy hol keresse vagy hogyan találja meg holmiját. Ugyanakkor problémát jelenthet saját tárgyai tulajdonságainak leírása: a kabát kék színű (de sötét avagy világos - ez számára közömbös).

Ezért inkább azt javasoljuk, hogy vezesse oda társát a ruhatárhoz/fogashoz, és hagyja, hogy ő maga intézze holmijának leadását/elhelyezését. Egyidejűleg tájékoztassa a ruhatár vagy fogas megközelíthetőségéről, elhelyezkedéséről.


Nem találós kérdés!

Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel egyidejűleg bemutatkozni: - Jó napot kívánok, Lugosi László vagyok.

Jó ismeretség esetén is előfordulhat, hogy vak embertársa elbizonytalanodik: vajon ki beszél hozzám? Ne bántódjon meg! A zajok, melyek bennünket körülvesznek utcán, járművön és egyéb nyilvános helyeken, a látókat csak megviseli, a látássérült embert viszont a dolgok vagy személyek felismerésében alapvetően akadályozhatják. Tanács ez esetben is csak az, ha lehet, mutatkozzon be. Jó emberi kapcsolatukat a zajok nem ronthatják meg!


A vak nem "kiskorú"

Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó.

Például: - Uram, tud a Hölgy aláírni?

Erre a megfelelő válasz: - Kérdezze meg a Hölgyet!

Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne féljen a vak embert a nevén szólítani! Amennyiben nem ismeri, érintse meg könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél. Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy Ön hozzá szól.


Hívja fel magára a figyelmet!

Olyan helyeken, pl. utcán, nagyobb társaságban, ahol többféle zaj, hang észlelhető egyszerre, a vak ember nem tudja megállapítani, hogy beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Ön akár elmegy, akár visszatér, ezt feltétlenül hozza a vak ember tudomására. Mert például ha Ön visszatér és nem szól egy szót sem, a vak ember ott fog ülni szótlanul abban a hiszemben, hogy Ön még nincs ott. Tartsa szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit.


Vásárlás

Amikor vásárlásnál vak embernek szeretne segíteni, akkor a megvételnél számításba jöhető cikket - amennyiben nem élelmiszerről van szó - nyugodtan adja kezébe vagy tegye lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről elég jó képet tud alkotni magának. A színeket és a mintákat viszont el kell mondania, különösen akkor, ha ruházatról van szó. Nyugodtan mondja meg, ha egy szín vagy fazon nem áll jól neki!
Fizetéskor abban az esetben, ha segítségét kéri, hangosan közölje a kiadott, illetve visszajáró pénz névértékét.


Felolvasás

A technikai fejlődésnek köszönhetően már léteznek olyan olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás - ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani - és a magnó csak részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Itt jegyezzük meg, hogy a "látó", azaz normál írást a vak emberek gyakran síkírásnak nevezik.
Kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos papírt kell felolvasnia, ami vak embertársa személyes ügye, Ez esetben a tapintat és a titoktartás alapkövetelmény. Javasoljuk, hogy mielőtt kinyitna például egy levelet, nézze meg a feladót és mondja meg, ki az, és csak akkor olvassa fel a levél tartalmát, ha arra embertársa megkéri.


Rend és pontosság

E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú.
A következő "szabályokat" kell figyelembe venni:

  •  minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye

  •  mindig ugyanott legyen megtalálható.

Ha Ön tiszteletben tartja e szabályokat, vak embertársa önálló életvitelét segíti! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a vak ember közlekedik, ne hagyjon elől tárgyakat! Az, hogy miért fontos pontosnak lennie, ha vak emberrel találkozik, kiderül a következő példából.

Önnek találkozója van egy vak emberrel, és késik. Ahogy múlnak a percek - amit a várakozó óráknak vél -, úgy lesz egyre bizonytalanabb a vak ember, s azon kezd gondolkozni, hogy ő most vajon tényleg jó helyen vár-e Önre. Nem beszélve arról, hogy várakzás közben a jó szándékú járó-kelők "Segíthetek?" kérdésére ugyanazt az elutasító választ kell adnia: "Köszönöm nem, várok valakire."


Étteremben

Kísérő nélküli vak vendégnek a kiszolgáló személyzet különleges megkülönböztetett figyelmére van szüksége, kezdve a kabátja elhelyezésétől ülőhelye kiválasztásáig.

Látó vendégeknél az a szokás, hogy intését vagy hívását kell várni. Egy vak vendég esetében kívánatos, sőt szükséges esetleges különleges speciális kívánságai felől érdeklődni.


Kórházban

Az orvosok vak betegüket nevükön szólítva világosítsák fel betegségükről, a gyógymódok következményeiről és minden egyéb betegségükkel kapcsolatos kérdésről, akárcsak látó betegeiket. A nővérek gyógyszerosztáskor mindig pontosan mondják meg, milyen gyógyszert adnak, és milyen célból.


Ne vegye el a kedvét,

ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és ő elutasította. Megeshet, hogy elutasítják, de ne felejtse el, minden ember más és más, és ő dönti el, milyen segítségre van szüksége. A vak emberek legtöbbször azonban igen hálásak minden kisebb-nagyobb segítségért és elfeledtetik Önnel az egyszeri rossz tapasztalatot.

Magától értetődően ez a rövid tájékoztató nem törekedhetett teljességre. Nem is volt a célja, hanem inkább az, hogy ha legközelebb találkozik valakivel a "vakok világából", kevésbé érezze zavarban magát. De hadd jegyezzük meg, "vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt a többiek között, a látók között, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársainak. Ha egyszer közelebbről megismerkedik velük, észre fogja venni, hogy látó ember és a vak ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések, nagyon leegyszerűsítve csak annyiban, hogy ők másként közelítik meg a tárgyakat.

Kérjük, ha van rá alkalma, próbálja meg!

Köszönjük figyelmét!

(Li.)



KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS
Kiadó: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
Szerkesztette: Frankl Aliona





 Vissza az előző oldalra 

 Főoldal