HOGYAN SEGÍTS?
Nincs családjában vak vagy súlyosan látássérült ember? Baráti, ismeretségi
körében sem?
Ennek ellenére kérjük, hogy olvassa el figyelmesen ezt a kis
tájékoztatót. Bárhol, bármikor találkozhat a fogyatékos emberek e csoportjának
tagjaival, akiket a fehér botról, esetleg a sárga karszalagról három fekete
ponttal ismerhet fel.
Bizonyára
szívesen segítene, de nem tudja, hogy ezt miképpen tegye.
Ehhez szeretne ez a kis tájékoztató segítséget adni Önnek!
Tanácsainkat figyelembe véve nem lesz tolakodó, és segítségnyújtása csakugyan
hasznos lesz vak embertársának. A kellő pillanatban nyújtott segítség
mindkét félnek hasznos lehet és tapasztalatokkal gazdagíthat. Ha e kis útmutató
feléleszti és bátorítja az Ön segítőkészségét, akkor célunkat
elértük.
Tabu!?
Vak emberekkel folytatott beszélgetések során sokan nem mernek használni
olyan szavakat mint például: - Nézze!, Figyeljen ide!, vagy vak.
Tudnia kell, hogy e szavakat nyugodtan alkalmazhatja, mikor vak emberrel
beszélget, hiszen jelentésük a látássérült emberek számára ugyanaz, csak
természetesen más érzékszervekre utal.
Például: - Láttam egy jó
filmet! - szokta mondani a látássérült, vagyis a film adta élményt megkapta
egyéb érzékszerveire hagyatkozva. A látó élmény közvetítése egyéb módokon is
lehetséges, például tárgyak kézbe vételével vagy szóbeli információval.
Ami pedig a vak szót illeti, - tudomásul kell venni, nincs
kifejezőbb szavunk rá. Sokan - kíméletből, tapintatból -
inkább világtalant mondanak. Pedig a vak nem világtalan! Az ő
világuk sokkal inkább fantáziára utaltabb, mint látó társaiké.
A helyes vezetés
Ha találkozik az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan
közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni!
Kérdezze egyszerűen meg: - Segíthetek Önnek?
Igenlő válasz
esetén ne vezesse a vak embert karjánál fogva, inkább hagyja, hogy ő karoljon magába.
A vezető egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert, s ezáltal ő nagyobb
biztonságban érezheti magát.
Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe.
Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások
segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált
segítséget. Ajtón vagy hasonló szűk helyen történő áthaladáskor leghelyesebb, ha
a vezető elől haladva egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Ez esetben a
vezetett megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő esetleges
akadályokról.
A helytelen segítség
Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett
"távirányítással". A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy
vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, például így: Vigyázzon!
Jobbra! Balra!, stb.
E jó szándékú, de szakszerűtlen segítség többet
árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan
követi őt, függetlenül attól, hogy segíteni akarják. A követő, segítő szándékú
irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet
eredményezhetnek.
Járdák és lépcsők: le és fel
Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével
segítsünk, ez esetben is alapvető.
Járda
A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson!
Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: - Most
lépjen fel/le! (Ha a látássérült fél lépéssel lemaradva fogja meg vezetője felkarját, figyelmeztetés nélkül is megfelelő visszajelzést kap az előtte felmerülő akadály irányáról, de ha nem lassítunk, nem lesz rá ideje, hogy megfelelő időben érzékelje.)
Ez esetben elég annyit mondani, hogy: Vigyázat, lépcső!, de
feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). A lépcsőket nem kell
számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szóljon, hogy ez az utolsó. Ha
választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízza azt a
látássérült emberre.
Közlekedési eszközök használata
Tömegközlekedési eszközökön, fel és leszállásnál a látássérült embert
általában segítik. Többnyire csak az baj, hogy egyszerre többen akarják ezt
jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítő kézre
"figyeljen". Felszálláskor a legcélravezetőbb segítség, ha a nyitott ajtóhoz
kíséri, és kezét a kapaszkodóra helyezi. Leszálláskor a teendő ugyanez.
Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye
kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.
Ülőhely
Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá,
hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön
biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb
veszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem
elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is.
Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő
kapaszkodóra.
Merre? (Irányok)
Ha helyesen akar tájékoztatni, akkor mindig a vak ember helyzetéhez képest
adja meg a keresett dolog vagy tárgy helyzetét.
Például: - Lépjen pár lépést előre, forduljon picit jobbra és ott lesz
a fotel.
Hol van a kabátom?
Ismeretlen helyen, pl. egy étteremben vagy vonaton gyakran a következő
szavakkal veszik el a vak ember holmiját (táska, kabát stb.): - Hagyja csak,
majd én elviszem (elrakom)!
Ebben az esetben bizony a vak embernek komoly problémát jelent, hogy hol keresse
vagy hogyan találja meg holmiját. Ugyanakkor problémát jelenthet saját tárgyai
tulajdonságainak leírása: a kabát kék színű (de sötét avagy világos - ez
számára közömbös).
Ezért inkább azt javasoljuk, hogy vezesse oda társát a ruhatárhoz/fogashoz,
és hagyja, hogy ő maga intézze holmijának leadását/elhelyezését. Egyidejűleg
tájékoztassa a ruhatár vagy fogas megközelíthetőségéről,
elhelyezkedéséről.
Nem találós kérdés!
Hangról a vak emberek jól tudják azonosítani a hozzájuk szólót. Természetesen
a felületesen ismert hang nem irányadó. Célszerű a köszönéssel
egyidejűleg bemutatkozni: - Jó napot kívánok, Lugosi László
vagyok.
Jó ismeretség esetén is előfordulhat, hogy vak embertársa
elbizonytalanodik: vajon ki beszél hozzám? Ne bántódjon meg! A zajok, melyek
bennünket körülvesznek utcán, járművön és egyéb nyilvános helyeken, a
látókat csak megviseli, a látássérült embert viszont a dolgok vagy személyek
felismerésében alapvetően akadályozhatják. Tanács ez esetben is csak az,
ha lehet, mutatkozzon be. Jó emberi kapcsolatukat a zajok nem ronthatják
meg!
A vak nem "kiskorú"
Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez
fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó.
Például: - Uram, tud a Hölgy aláírni?
Erre a megfelelő válasz: - Kérdezze meg a Hölgyet!
Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és
zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne
féljen a vak embert a nevén szólítani! Amennyiben nem ismeri, érintse meg
könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél.
Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak
embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy Ön hozzá szól.
Hívja fel magára a figyelmet!
Olyan helyeken, pl. utcán, nagyobb társaságban, ahol többféle zaj, hang
észlelhető egyszerre, a vak ember nem tudja megállapítani, hogy
beszélgetőpartnere ott van-e még, vagy sem. Ön akár elmegy, akár visszatér, ezt
feltétlenül hozza a vak ember tudomására. Mert például ha Ön visszatér és nem
szól egy szót sem, a vak ember ott fog ülni szótlanul abban a hiszemben, hogy Ön
még nincs ott. Tartsa szem előtt, hogy a vak embernek mindig szóban kell
válaszolni! Egy mosoly vagy fejbólintás számára nem jelent semmit.
Vásárlás
Amikor vásárlásnál vak embernek szeretne segíteni, akkor a megvételnél
számításba jöhető cikket - amennyiben nem élelmiszerről van szó -
nyugodtan adja kezébe vagy tegye lehetővé, hogy azt megtapinthassa. Ezzel
a lehetőséggel élve az alakjáról, nagyságáról, minőségéről
elég jó képet tud alkotni magának. A színeket és a mintákat viszont el kell
mondania, különösen akkor, ha ruházatról van szó. Nyugodtan mondja meg, ha egy
szín vagy fazon nem áll jól neki! Fizetéskor abban az esetben, ha segítségét
kéri, hangosan közölje a kiadott, illetve visszajáró pénz névértékét.
Felolvasás
A technikai fejlődésnek köszönhetően már léteznek olyan
olvasókészüléket, melyet a vak ember is tud használni. Ma még ezek a készülékek
nem minden vak ember számára elérhetőek. Míg használatuk mindennapossá
válhat, addig a vak ember a látó ember felolvasására van utalva. A pontírás -
ami domború, ezáltal a vak ember kezével tudja kitapintani - és a magnó csak
részben jelent megoldást az írásos információk közvetítésére. Itt jegyezzük meg,
hogy a "látó", azaz normál írást a vak emberek gyakran síkírásnak nevezik.
Kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha olyan levelet vagy valamilyen hivatalos
papírt kell felolvasnia, ami vak embertársa személyes ügye, Ez esetben a
tapintat és a titoktartás alapkövetelmény. Javasoljuk, hogy mielőtt
kinyitna például egy levelet, nézze meg a feladót és mondja meg, ki az, és csak
akkor olvassa fel a levél tartalmát, ha arra embertársa megkéri.
Rend és pontosság
E két dolog a látássérült emberek életében alapvető fontosságú. A
következő "szabályokat" kell figyelembe venni:
- minden holminak, tárgynak legyen meg a kijelölt helye
- mindig ugyanott legyen megtalálható.
Ha Ön tiszteletben tartja e szabályokat, vak embertársa önálló életvitelét
segíti! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen zárva legyenek! Amerre a
vak ember közlekedik, ne hagyjon elől tárgyakat! Az, hogy miért fontos
pontosnak lennie, ha vak emberrel találkozik, kiderül a következő
példából.
Önnek találkozója van egy vak emberrel, és késik. Ahogy múlnak a percek - amit a
várakozó óráknak vél -, úgy lesz egyre bizonytalanabb a vak ember, s azon kezd
gondolkozni, hogy ő most vajon tényleg jó helyen vár-e Önre. Nem beszélve
arról, hogy várakzás közben a jó szándékú járó-kelők "Segíthetek?"
kérdésére ugyanazt az elutasító választ kell adnia: "Köszönöm nem, várok
valakire."
Étteremben
Kísérő nélküli vak vendégnek a kiszolgáló személyzet különleges
megkülönböztetett figyelmére van szüksége, kezdve a kabátja elhelyezésétől
ülőhelye kiválasztásáig.
Látó vendégeknél az a szokás, hogy intését vagy hívását kell várni. Egy vak
vendég esetében kívánatos, sőt szükséges esetleges különleges speciális
kívánságai felől érdeklődni.
Kórházban
Az orvosok vak betegüket nevükön szólítva világosítsák fel betegségükről, a
gyógymódok következményeiről és minden egyéb betegségükkel kapcsolatos
kérdésről, akárcsak látó betegeiket. A nővérek gyógyszerosztáskor mindig
pontosan mondják meg, milyen gyógyszert adnak, és milyen célból.
Ne vegye el a kedvét,
ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és ő elutasította.
Megeshet, hogy elutasítják, de ne felejtse el, minden ember más és más, és
ő dönti el, milyen segítségre van szüksége. A vak emberek legtöbbször
azonban igen hálásak minden kisebb-nagyobb segítségért és elfeledtetik Önnel az
egyszeri rossz tapasztalatot.
Magától értetődően ez a rövid tájékoztató nem
törekedhetett teljességre. Nem is volt a célja, hanem inkább az, hogy ha
legközelebb találkozik valakivel a "vakok világából", kevésbé érezze zavarban
magát. De hadd jegyezzük meg, "vakok világa" nincs. Ők nem külön
világban élnek, hanem itt a többiek között, a látók között, még akkor is, ha
életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársainak. Ha
egyszer közelebbről megismerkedik velük, észre fogja venni, hogy látó
ember és a vak ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak
különbségek, eltérések, nagyon leegyszerűsítve csak annyiban, hogy
ők másként közelítik meg a tárgyakat.
Kérjük, ha van rá alkalma, próbálja meg!
Köszönjük figyelmét!
(Li.)
KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS
Kiadó: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
Szerkesztette: Frankl Aliona
|