Weöres Sándor: Weöres Sándor versei
A kortárs európai költészetben is ritkán találunk nagyobb
formátumú életművet, mint a Weöres Sándoré. Rendkívüli
gazdagsága a mennyiségre és minőségre egyaránt vonatkozik.
Nemcsak negyven írással töltött év, hanem évezredek
kultúrájának mélységét idézik a versek. Ezekben fogalmazódik
meg a sajátos, vertikális szerkesztésmód, mely a versek
asszociációs láncolatában az emberi lélek ismeretlen
mélységeinek mindig újabb és újabb rétegeit ébreszti. A nagy
művek grandiózus építménye a befogadó lélek tudatos-gondolati,
a kis versek játékossága az érzelem szférájában visszahangzik.
Weöres költészetének két alappillére: a mítoszalkotás roppant
erőfeszítése és a kicsinységekhez való gyengéd odahajlás
egymástól elválaszthatatlan (Csontváry-vásznak; Orpheus;
illetve Harminc bagatell vagy a gyermekversek sokasága). Két
végpólus közti vibrálásból fakad költészetének sokarcúsága,
játékossága, hihetetlen formai fölénye is. A költő
világszemlélete a kifejezésmód különös villódzása mögött is
egységes, feltehetőleg azért, mivel lírikus élményei nem az
individuális, hanem ennél mélyebb, személytelen én
tapasztalásai. Ez a személytelenség nem elvont, nem is
elszigetelt: nyelve, képi világa nagyon is konkrét, költészetét
át- meg átszövi az érzékelt világtörténelem kultúrája.
Lenyűgöző biztonsággal választja kifejezési formájául más korok
és idegen alkatok megjelenítését ().
(Legeza Ilona)
|