VÁCI Mihály: Valami nincs sehol (Válogatott versek)
A költő születésének hetvenedik évfordulójára jelent meg a válogatott kötet, egy, a
rég eltávozott (1924-1970) költőtől oly távoli időben, hogy szinte
irodalomtörténeti dokumentumként hat. A mélyről jött, későn indult, azután igazi
pártállami karriert befutott, naivitása, illúziói, nem utolsósorban származása miatt
a rendszerhez tán legszorosabban kötött és megkötött, érdemei felett becsült költőt
ma már a feledés homályából kell kiszabadítania az olvasónak, tulajdonképpen először
kapva lehetőséget arra, hogy elfogulatlanul alkossa meg róla és művéről ítéletét.
A válogató (1994-ben), Finta Éva kiváló munkát végzett, egyszerre sikerült Váci Mihály legjobb,
legjellemzőbb verseit összegyűjtenie, és egyúttal a költői pálya ívét is kirajzolnia.
Azt az ívet, amely a kétségtelenül tehetséges, ám a mesterséget alig-alig ismerő, a
versbeszédet eleinte csak törve bíró kezdőtől az egyre rutinosabb, egyre merészebb,
mind nagyobbra törő, majd az olcsó jelszavaknak bedőlő, azokat visszhangzó, még később
a saját csalódását, kimondani egészen soha nem mert-tudott keserűségét azért mindig
megérzékítő, végül a halállal, tragédiával küzdő, egy-egy sor, versszak erejéig
nagyot alkotó művészig ívelt (Abroncs; Hasonlatok; Távoli csillag; Verseim; Irodalom;
Körüldobálva késsel; Ébredés; Leg-korszak; Ez történt Magyarországon; Huszadik század;
Százhuszat verő szív stb.). De vannak szép, telt érzelmiségű, igazi költői látásról
árulkodó sorok a gyengébb, vagy gyenge versekben is, és végül nem tagadható meg a
rokonszenv a versek mögött álló, a versekből is kirajzolódó személyiségtől, attól,
aki valóban feltette életét valamire, és ehhez az elkötelezettségéhez szinte hősiesen
ragaszkodott. - Annak idején sok Váci-válogatás jelent meg, de ezt a mostanit - az
utókor rostáló szemléletét és tágabb perspektíváját - egyik sem helyettesítheti.
(A pályakép rekonstrukciójában nagy segítség lett volna az olvasó számára a költemények
keletkezési évének föltüntetése.)
(Legeza Ilona)
|