TÓTH Árpád:
Tóth Árpádot magától értetődően szokás azok közé sorolni, akik a
magyar líra szemlélet-, hang-, és formaváltásának forradalmát a század
elején véghezvitték. Kevesen tudják, hogy nem szerepelt a Holnap
antológiában, nem publikált a Nyugat előfutárainak tekintett
folyóiratokban, de még magában a Nyugatban is csak az első évfolyam
vége felé bukkant fel - akkor viszont rögtön teljes költői
vértezetben. Verseiről életében is, halála után is mindig ugyanazt
mondják értékelői: szelíd, finom, érzékeny, halk, borongós. Ezek a
jelzők bár közhelyszerűek, igazak, ám azt nem érzékeltetik, hogy Tóth
Árpád a maga csendes, szinte észrevétlen modorában a század első
évtizedeinek tárgyi világát, megváltozott valóságát emelte be a
poézisba, ahogy verseiben lírai tényezőként bukkan fel a telefon, a
villamos, a rádió, a trafikoslány vagy a lakbér.
Összetéveszthetetlenül egyéni hangja különösen akkor válik
szembeőtlővé, ha melankóliában, borongós, világfájdalmas alapélményben
rokonait, Komjáthy Jenőt, Reviczky Gyulát mellé állítjuk: a Tóth
Árpád-i magány és enerváltság elődeiéhez képest modern és zaklatott.
Költészete mégis harmonikus egész, belső törések nélküli;
pályakezdésétől utolsó verséig gazdagodik, mélyül a hangja, keserűbb
és szemérmesebb lesz, de alapjában véve nem változik. Klasszikus
darabjai (Az új tavaszra; Esti sugárkoszorú; Április; Elégia egy
rekettyebokorhoz; Hajnali szerenád; Lélektől lélekig) valószínűleg
mindig is helyet kapnak a legszebb magyar versek gyűjteményeiben. Tóth
Árpád-problémákat az irodalomtörténet tulajdonképpen sosem ismert,
kivéve talán az ötvenes évek végének azt a halva született kísérletét,
hogy a költészete nem éppen csúcspontjának számító, Az új Isten című
vers ürügyén "forradalmat előkészítő, nagy költészetté" minősítsék
1918-19-ben írott műveit, s az életművet ebből magyarázzák. Támadások
Tóth Árpádot sohasem érték, s még aki paródiát írt róla, Karinthy
Frigyes is azt vallotta, hogy "egy kedves és szuggesztív, meleg
művészettel igazolt modor hatott meg. Megszerettem finom fájdalmait és
szordínós szavait".
(Legeza Ilona)
|