C.-F. Ramuz: Üldözött vad
Jean-Luc, jámbor és egyszerű lélek, miután nagyon-szeretett,
hűtlen feleségét elűzte s gyermekük is vízbefult, - összeroppan,
annak rendje-módja szerint megőrül, gyújtogat és gyilkol, hogy
végül üldözött vadként zuhanjon egy szakadékba, a francia Svájc
nagy hegyei között.
Jean-Luc, törékeny üdvösségével, egyetlen boldogságával,
megalázott alázatával maga az alaktalan és anyagtalan pátosz. Mit
tud mondani az író a léleknek erről a zenedrámai-balladai
pillanatáról? Miféle gazdag és csodás tájat mutathat nekünk, ha így, áldozatos
meddő hibátlanságban, küzdelmes hűséggel, végső tartalékját
latbavetve, feljutott a szenvedély ormaira? Egyetlen, kopár
indulatot látunk, beteg szomorúságot, menekülést az őrületbe, az
embertelenségbe, a pusztító, fékevesztett pátoszt...
Alig van szövege Ramuz regényének, mintha csak cselekménye lenne
és díszletei, mintha a ballada szabályai szerint épült volna,
kimérten és hatásosan; hogy mégis regény, ennek a titka talán
ugyanaz, mint éppen a legcselekménytelenebb, végtelenbe hullámzó
dialektikáké: a pontosság, az írói hűség, a mesterségnek ez a
szigorú, legmagasabb erkölcse. S ez a hűség szaggatja meg a
hangját, az aszkéták kérlelhetetlenségével mond le a szép
jelzőkről és a díszes mellékmondatokról, mint aki saját túláradó
szeretetét fojtogatja el egyre.
(Legeza Ilona)
|