NAGY László: Nagy László összegyűjtött versei
1945 után indult első költőgeneráció tagjai közül a legmagasabbra
jutottak közt tartja számon az irodalomtörténet Nagy Lászlót. A
"fényes szelek" nemzedékének törekvéseit, friss hang- és
hangnemtalálatait, keserű csalódásait, egy új egyetemes líramodell
megteremtését kapcsolják nevéhez, sőt, kiváló értők látják úgy, hogy a
klasszikus Petőfi, Ady, József Attila "vonulatba" negyedikként az ő
neve illeszthető be legtöbb joggal. Zsengéi nincsenek Nagy Lászlónak,
első, talán ügyetlen darabjait később érett művészet birtokában immár,
átdolgozta, így a versei élén álló, legkoraibb művek sem ütnek el a
későbbiektől: a Galambcsőrök (1944-1945) ciklus műveit már csaknem
ugyanaz a frissen, színesen drámai hang, tömör szerkesztés, modern
dalszerűség jellemzi, mint a későbbi költő oly népszerűvé vált, a
dalműfajt megújító költeményeit (Holtak felkelőben; Üstökös tündököl;
Pirosodik húsvét; Kiscsikó-sirató, illetve Szentségtörő Madonna; Dél;
Virágok, veszélyek; Torlódások; Tűz; Liliomdal stb.). Mert elsősorban
és legelőbb a dal alakzatát újította meg a költő. Erről a csaknem
avittnak vélhető műfajról az első közt az ő kompozícíói bizonyították
be, hogy a legkorszerűbb, legösszetettebb mondandók hordozására is
alkalmas, hogy variációi szinte végtelenek: a töretlen hit, a telt
világkép, a biztos élet- és világérzés ragyogó megjelenítésére,
kimondására éppúgy alkalmas lehet, mint a fel-felcsukló kétségbeesés,
az elbizonytalanodó történetlátomás, a hideg kétely, a láthatárt
elfedő, a fájdalom és csalódás lassú elhatalmasodását, szükségszerű
jelenlétét megnyilvánító művek alkotására, de - és ezt különösen a
legkésőbbi munkák bizonyítják - érvényes versalakzata lehet a felnőtté
vált, érett, a legkülönbözőbb érzelmi-tudati komponenseket modellszerűen
egybefogó, a hangnemek gazdag modulációit igénylő látásmódnak,
világérzékelésnek is (Észak felől; Anyám és a madarak; Milyen éj van;
Délsziget nincs; Két sörényes; Ajándék stb.). A rövidebb lírai
költemények mellett megújító és nagymestere lett a költő a modern
hosszúversnek is. A Gyöngyszoknya; a Havon delelő szivárvány;
A vasárnap gyönyöre; a Búcsúzik a lovacska; A zöld
angyal, legfőként pedig a Menyegző (és annyi társuk) a
romantikusan (vörösmartysan) nagyszabású látomások és a huszadik
századian oknyomozó, racionálisan új világképet fogalmazó, modell-versnek
világirodalmi rangú példái.
(Legeza Ilona)
|