HARSÁNYI Zsolt: Magyar rapszódia
A regény Liszt Ferenc (1811-1886), a nagy zeneszerző életútját
dolgozza fel, a bölcsőtől a koporsóig. A Doborjánban született kisfiú
(az Eszterházyak gazdatisztjének gyermeke) fantasztikus ívű karriert
futott be. Harsányi Zsolt, a jótollú bestseller-író minden lehetőséget
kihasznált, hogy ezt a különös, változatos életű nagyember sorsot úgy
tálalja a romantikát kedvelő, a fordulatos pletykákra éhes olvasók
elé, hogy itt a zsenit, a köznapi szabályok által nem érintett nagy
embert ismerhetik meg. A kezdet fortisszimói után (kilenc éves korában
már a nyugat-magyarországi mágnások kedvence, tizenkét éves korától a
párizsi szellemi élet csodagyereke) az ütem és a hangerő már-már
fokozhatatlannak látszik, de az ifjú Liszt és életrajzírója előtt
nincs lehetetlen. Ha nem elég a főszereplő zsenialitása, felbukkannak
környezetében olyan fényesen ragyogó nevek, mint például Chopin,
George Sand, Berlioz, Munkácsy. Az író sokszínű képet rajzol a 19.
század művészvilágáról, barátságokról és intrikákról. Megismertet az
alkotás kínjaival, a művészi továbblépés, az új keresésének
buktatóival. A másik, az olvasók nagy részének mohó érdeklődésére
számot tartó vonal Liszt szerelmi élete: szobalányoktól, művészeken át
hercegnőkig hosszú azoknak a lányok-asszonyoknak a listája, akik
rajongtak a zongoravirtuózért, a zeneszerzőért, az elbájoló férfiért.
Nagy teret szentel a szerző Liszt vallott és sokak által tagadott
magyarsága kérdésének is. (Végül is az olvasó megnyugtatására
bizonyítja: a Zseni magyar volt, bár alig tudott néhány magyar szót.)
A könyv bizonyára nagy sikert arat a "nagyember-életrajzok" iránt
érdeklődők népes táborában. Nem rosszabb, mint műfajának jó néhány
elismert "félklasszikusa".
(Legeza Ilona)
|