VOLTAIRE: Candide, vagy Az optimizmus
A szellemes regénnyel az volt Voltaire célja, hogy nevetségessé
tegye a 17-18. század fordulóján élt egyik idealista német gondolkodó
Leibniz
követőinek filozófiáját. Ezek a feudalizmus hívei voltak, s
azt vallották, hogy Isten a lehető legtökéletesebb világot teremtette.
A regény címszereplője, Candide egyszerű, hiszékeny ifjú. Filozófus
nevelője, Panglos arra tanítja, hogy ez a világ a lehetséges világok
legjobbika. Voltaire éles gúnnyal figurázza ki ezt a bárgyú
optimizmust, amely egyet jelent az "Isteni gondviselés" akaratába való
belenyugvással, az emberiség fejlődésének megakasztásával. Végigvezeti
hőseit az egész földgolyón, elszenvedteti velük mindazt, amit a
feudális társadalom eredményez: a háborút, a vallási üldözések
kegyetlenségeit. Candide kiábrándul mestere tanításaiból, de nem esik
kétségbe. Rájön, hogy az élet igazi értelmét a munka adja meg. Az
"utazó regény" azzal végződik, hogy Candide földet vásárol, és minden
fölösleges bölcselkedés nélkül hozzáfog a munkálkodáshoz.
Legeza Ilona
|