TÓTH Árpád : Tóth Árpád összes versei
Tóth Árpádot magától értetődően szokás azok közé sorolni, akik a
magyar líra szemlélet-, hang-, és formaváltásának forradalmát a század
elején véghezvitték. Kevesen tudják, hogy nem szerepelt a Holnap
antológiában, nem publikált a Nyugat előfutárainak tekintett
folyóiratokban, de még magában a Nyugatban is csak az első évfolyam
vége felé bukkant fel - akkor viszont rögtön teljes költői
vértezetben. Verseiről életében is, halála után is mindig ugyanazt
mondják értékelői: szelíd, finom, érzékeny, halk, borongós. Ezek a
jelzők bár közhelyszerűek, igazak, ám azt nem érzékeltetik, hogy Tóth
Árpád a maga csendes, szinte észrevétlen modorában a század első
évtizedeinek tárgyi világát, megváltozott valóságát emelte be a
poézisba, ahogy verseiben lírai tényezőként bukkan fel a telefon, a
villamos, a rádió, a trafikoslány vagy a lakbér.
Összetéveszthetetlenül egyéni hangja különösen akkor válik
szembeőtlővé, ha melankóliában, borongós, világfájdalmas alapélményben
rokonait, Komjáthy Jenőt, Reviczky Gyulát mellé állítjuk: a Tóth
Árpád-i magány és enerváltság elődeiéhez képest modern és zaklatott.
Költészete mégis harmonikus egész, belső törések nélküli;
pályakezdésétől utolsó verséig gazdagodik, mélyül a hangja, keserűbb
és szemérmesebb lesz, de alapjában véve nem változik. Klasszikus
darabjai (Az új tavaszra; Esti sugárkoszorú; Április; Elégia egy
rekettyebokorhoz; Hajnali szerenád; Lélektől lélekig) valószínűleg
mindig is helyet kapnak a legszebb magyar versek gyűjteményeiben. Tóth
Árpád-problémákat az irodalomtörténet tulajdonképpen sosem ismert,
kivéve talán az ötvenes évek végének azt a halva született kísérletét,
hogy a költészete nem éppen csúcspontjának számító, Az új Isten című
vers ürügyén "forradalmat előkészítő, nagy költészetté" minősítsék
1918-19-ben írott műveit, s az életművet ebből magyarázzák. Támadások
Tóth Árpádot sohasem érték, s még aki paródiát írt róla, Karinthy
Frigyes is azt vallotta, hogy "egy kedves és szuggesztív, meleg
művészettel igazolt modor hatott meg. Megszerettem finom fájdalmait és
szordínós szavait".
Rövidre szabott életének terméséből minden mű fontos, mint ahogy
fordításai is vérbeli Tóth Árpád-i alkotások. Épp ezért sajnálatos,
hogy ez a kiadás (Bp. Unikornis 1994) lemond a töredékek, például a
Holdkóros apród története közléséről, valamint az időközben megtalált
tréfás rögtönzésekről, amelyek a világfájdalmas költő egyoldalú képét
kissé módosították. Épp így hiányolhatjuk összesen nyolc darab,
mintegy kétívnyi novelláját is, melyek félreérthetetlenül a költő Tóth
Árpád alkotásai.
Legeza Ilona
|