 Kalevala
A rokon finn nép nagy eposzát Elias Lönnrot gyűjtötte
össze. 1828 és 1834 között vidéki orvosként hosszú dalgyűjtő utat tett
Karjala rengetegeiben. Számos epikus költeményt, lírai dalt és
varázsigét jegyzett fel. Ezekből állította össze az eposz
első, 32 énekből álló kiadását. Munkáját továbbfolytatta és a
nagyszámú változatból a legjobbat választva szerkesztette egybe a
Kalevala 50 énekes teljes kiadását, amely 1849-ben jelent meg.
A nemzeti eposz énekei a Kalevala és Pohjala népei közötti
ellentétről és harcról szólnak. A napfényes, tiszta Kalevala
ellenpárja a komor, hideg Pohjala, a Sötétség Országa. Lakói
dologkerülő, rosszindulatú varázslók és boszorkányok, akiket a
leggonoszabb és legveszedelmesebb boszorkány Louhi uralkodóasszony
irányít. Munka nélkül is gazdagok, mert birtokukban van a tarka tetős,
szüntelen őrlő, eleséget termelő csodamalom, a szampó, amit Kalevala
híres kovácsa Ilmarinen készített. - A kalevalai férfiak
igazságtalannak tartják, hogy Louhi a szampó minden őrleményét magának
tartja meg. Pohjalába mennek, hogy a szampót felosszák, s az őrlemény
felét Kalevala népének juttassák. A Kalevala hősei hús-vér emberek, de
különleges képességekkel. A nép képzelete az erő, az ész, a
tettrekészség csodált tulajdonságait sűrítette ezekbe az epikai
jellemekbe.
Vejnemöjnen, népének győzelmes vezére valamennyi csodált
tulajdonságot egyesíti magában, ezenfelül ő a nagy énekes is.
Ilmarinen a szampó kovácsa az örök mesterember típusa, Lemminkejnen az
ifjú vitéz, sportban, harcban, udvarlásban verhetetlen, de
szerénytelen, szeles, kérkedő. A tragikus sorsú Kullervó, a rengeteg
megaláztatást szenvedett rabszolga az olthatatlan gyűlöletet és
bosszúvágyat testesíti meg.
A Kalevalában a népnek a szó erejébe vetett hite is tükröződik. A
karjalai énekmondók és hallgatóságuk számára bizonyos volt, hogy a
régi kor táltosai valóban képesek voltak szavuk erejével csodálatos
tetteket végrehajtani. Ugyanakkor az eposz világosan kimondja: a nagy
ábrándot, a szampót, amely megszabadítja az embert a mindennapi
robottól, csak munkával, az ész és a kéz erejével lehet létrehozni. A
felvett énekeket a szakértő-válogató három részre tagolta. Az első
(Mitológia) részbe sorolta a mitológus-epikus eredetdalt, a másodikba
(Epika) a tulajdonképpen epikus hősénekeket, a harmadikban - Lírai
énekek - kaptak helyet a dalok, balladák, a lakodalmi dalok, a
pásztor- és vadász énekek. Az eredeti hősi ének megszabadítása a
varázsigék és különböző dalos betétek terhétől, megkönnyíti az olvasó
számára a Kalevala alapvető tartalmának követését.
Az eposznak csodálatos képzeletgazdagsága, sorainak muzsikája,
gyönyörű nyelvezete mellett, tartalmilag is van mondanivalója a mai
ember számára.
(Legeza Ilona)
|