Szabó Magda: Régimódi történetek
Szabó Magda évekig tartó munkával készült arra, hogy megírja
édesanyja, Jablonczay Lenke élettörténetét.
Egy veszendő korszak veszendő embereire világítanak a személyes
indulattól is átizzó dokumentumok. Rekviem és mementó egyszersmind
Szabó Magda családregénye. Rekviem a porladó ősökért (legfőképpen az
édesanyáért), s mementó a kiegyezéses, millenneumi lázban égő, majd
háborúba forduló Ferencz József-i időkre.
Szabó Magda regénye - érthetően - a női sorsok titkait
fürkészi-faggatja a legnagyobb figyelemmel, de mellettük találó és
olykor megrendítő portrék egész sorát vázolja fel; egyikük így,
másikuk amúgy nyomorodik bele a létbe.
Indulatos szeretettel követi a szerző a szívének legkedvesebb hősnő
életútját a minden vágyat és reményt meglékelő zátonyig. A mű
leggazdagabban árnyalt, felejthetetlen főszereplője ő. A jól eltalált
jellemrajzok, a szociográfusi valóságlátás, a nosztalgiát keltő
hangulatteremtés és az eseménydús cselekmény lebilincselővé teszi
Szabó Magda regényét. Hozzzájárul ehhez a meglepően sok információ
hordozására képes, lendületes stílus is, amely - egy kezdeti,
riasztóan sok nevet felsoroló és bonyolult családi viszonylatokat
feltáró fejezet kivételével - az olvasó figyelmét végig ébren tartja.
(Legeza Ilona)
|