PETŐFI Sándor:  A helység kalapácsa


Petőfi eposz-paródiája - mely a költő ritka jókedvében született - nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzó pátoszt, a fennkölt hangnemet, a jellegzetes eposzi kellékeket gúnyolja ki, hanem a költészet "vasárnapias", ünnepélyes értelmezését is. A hatalmasra növesztett falusi életkép már tárgyválasztásában (kocsmai csetepaté) méltatlan az eposz műfajhoz, a költő mindezt megtoldja a költészet "lefokozásával", rengeteg iróniával és humorral, jellemkomikummal és nyelvi leleménnyel, parodisztikus és profanizáló elemmel, mesterkéltséggel és naivitással. Az 1844-ben írott, négy énekből álló "hősköltemény" valóságos hadüzenet volt a korábbi korszak patetikus költészetfölfogásának, ma pedig kevés számú vígeposzaink egyik legkimagaslóbbja. A kötethez Veres András írt frappánsan szellemes tájékoztató Előszót.

Legeza Ilona   


 Előző oldal 

 Főoldal