KARINTHY Frigyes: Az utolsó palackposta
Az utolsó évek (1935-1938) sokáig újságpapíron porladó Karinthy- üzenetei érnek partot e kötettel a mában. kötetben kiadatlan írások a mindinkább elkomoruló nagy írót mutatják be, aki természetesen jó ismerőse az olvasónak, mégis némiképp új arcát mutatja: a titokban búcsúzóét, aki 1936-ban súlyos agyműtéten esett át, s akit egyre inkább nyomaszt az évtized végének sok- sok nemzetközi politikai fejleménye. Persze Karinthy azért Karinthy, hogy komorabb tónusú karcolatait is valami fanyar groteszkséggel vesse papírra: gúnyolódik a divatokon (Nővé válok), az emberi nyomorúság fonák helyzetein (A műláb), az általános elszegényedés pótcselekvésekkel való kiegyensúlyozásán (Kisszakasz, nagyszakasz; Új iparág), fölidézi a régebbi és újabb megaláztatások köznapivá levő emlékeit (Komisz kamasz; Pesti hordár) és a mulandóság kegyetlenségét (Kisfiú). Amivel igazi önfeledtséggel és gyermeki örömmel tud foglalkozni, az most is a repülés varázsa (Egy csúszó- mászó a levegőben). Humoreszkjeiben sem az a zabolátlan tréfacsináló, aki valaha volt; minden tréfás gesztusa, kaján vigyora mögött kitapintható a szorongás, a csalódottság, a tapasztalatai sugallta kiábrándultság (Nem és jellem; Hindu balett; Szívességet tesz az ember; Megvédem a léget; Elíz; Cini élete). Mintha annyi vidámság, kamaszos tréfa után "öregkori" önmagát szeretné pontosan megérteni. Karinthy Frigyes kései karcolatai, humoreszkjei, cikkei tartalmazta üzenetek egy terebélyesedő, súlyosbodó hiányérzet dokumentumai, ugyanakkor pontosan mutatják azt a stílusréteget, melyet ő képvisel irodalmunkban: a gondolat-kipattanástól a megformálásig folyamatos nagyvonalúságot, a laza-pesties előadás mögött kitapintható eredetiséget, gondolat igényességet, a jelenetek és helyzetek mögé rejtett kétségeket és válaszadási kísérleteket. - Ez a kötet is a "teljes" Karinthy-mű nélkülözhetetlen része.
(Legeza Ilona)
|