JÓKAI Mór: A gazdag szegények
Az 1890-ben született regény Jókai utolsó pályaszakaszának egyik
fontos alkotása, s kivételes helyet foglal el az életműben, mert új
színtérrel, a pesti külváros sikátoraival, és új típusú szereplőkkel -
iparosok, gyári munkások, nyomorúságosan tengődő elesettek -
gazdagítja az író teremtette univerzumot. E környezetnek felel meg a
mese fő szála is: egy tisztes, munkában megőszült váltóőr számára -
akit váratlanul elbocsátottak - álmai netovábbja a szegényház,
odajutásának feltétele azonban, hogy megesküdjön élettársával. A
pénzszűke okozta számos kisebb-nagyobb akadály legyűrése után végre
már indulhatnának a kései esküvőre, de közbelép a lakbért követelő
kapzsi háztulajdonos, akit csak az utolsó pillanatban sikerül - ravasz
fogással - jobb belátásra bírni. Kapor ádám váltóőr és felesége
boldogulásában (amit a regényben a szegényház biztonsága jelent) a
környezetükben élő, a társadalomból kivetettek egész tarka serege
(virágárus, hagymaáruló, késkészítő, pecsenyesütő, cigányzenész,
építőmunkás) igaz emberséggel együtt munkálkodik.
A mese másik szála a felső tízezerhez tartozók világába vezet,
melynek alakjai viszont önmagukat leplezik le pazarlásukkal,
élvhajszolásukkal, romlottságukkal, a kaszinói becsület fonák
moráljánakm formális tiszteletben tartásával. Kivétel csak egy akad
közöttük: Amelie-Lidia grófkisasszony, aki szerelmi csalódásában hátat
fordít e hazug világnak, és a szerény keresetű hímzőnők sorsát
vállalja egy közrendőr oldalán.
A regény - amelynek színpompás részleteiből a századvégi Pest
atmoszférája árad - a realizmus és a szentimentális romantika
egyedülálló keveréke. Jókai sikerregényei közé tartozik, alighanem az
egész művet átható - megszelidítő - dickensi derű következtében.
(Legeza Ilona)
|