Albert CAMUS: Közöny
A Közöny hőse, Meursault a modern elidegenedés (az eredeti cím:
Az idegenben pontosabban is utal erre) megtestesítője. Az első személyben
előadott történet két részre tagolódik: az első fejezetben
halálraítélt hivatalnok felvillantja banális algíri kispolgár-életének
hétköznapjait, melyben anyja temetésének képei, egy szerelem, barátok
és ismerősök alakja, éretlenség, öröm és szelíd közöny - jelenik meg.
Egy napon aztán a tengerparton, a rekkenő forróság fénysátra alatt,
agyonlő egy arabot. A regény másik részében a hős a cella kőfalánál is
keményebb belső világába zárva, mind távolabbról figyeli saját perét,
a vallatást, a bírósági eljárást. Személyes létének ehhez az
ítélethez, a polgári társadalomnak ezeknek a konvencióihoz nem lehet
köze. A Közöny hősét a jelenélés különbözteti meg környezetétől.
Cselekvését mindig a pillanatnyi helyzet határozza meg, elsősorban a
biológiai benyomások. Minden más közönyös számára, s voltaképp
környezete számára is. A különbség csak az, hogy Meursault nem hazudik
nemlétező érzelmeket. Ezért kell meghalnia - a konvenció világát
tükröző bírák nem tűrik el, hogy nyíltan feltárt ürességével az ő
gondosan titkolt ürességüket is leleplezze.
(Legeza Ilona)
|