Honoré BALZAC: Goriot apó
Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság
krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő,
kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által
kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember
regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott
Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más
Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a
legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai
állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb
balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból
legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának.
Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar
észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem
viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező
érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a
család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk
először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb
színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény
vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb,
legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész
világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható
esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája
további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok
születésének próféciáját is.
- A mű talán a legnépszerűbb és egyúttal legkiválóbb Balzac-regények
közül való. Mindenki "kötelező" olvasmánya.
(Legeza Ilona)
|