BABITS Mihály: Hatholdas rózsakert
A kötet Babits poétikus elbeszélései tartalmazza, melyeket
sajátos humor, gazdag társadalom- és jellemrajt, mély filozófiai
gondolat jellemez.
A kötet középpontjában a címadó nagynovella áll. Egy fiatalember
története, akit kedve ellen jegyességbe ugratnak s aki meddő,
szánalmas kísérletek után az utolsó pillanatban mégis csak
kisiklik a házassági harapófogó közül. A Hatholdas
rózsakert gazdag és magvas mű, odaillik a Babits-novellák
első vonalába. Ami itt, az első vonalban is külön megbecsülést
biztosít neki, az a humora. Babitsnál a humor ritka ragyogás. A
Halálfiai-ban megfénylik ugyan itt-ott, a Hatholdas
rózsakert-nek azonban szinte uralkodó eleme. Nem afféle régimódi,
széles mosolyú derű ez (bár abból is van benne valami), hanem egy
ösztönös férfikajánság, amely a káröröm perceiben cinkos és meleg
jóbarát is tud lenni. A tőrben vergődő Gruber Franci komikus
figura, gyáva, suta félember, aki buta kis vidéki terrorok
illembilincseit sem tudja összetörni és félszegségéért szinte az
életével fizet. De testvérünk is, akinek, sorsa, akárhogy,
férfisors, és a mulatságban, amelyet csetlő-botló baleksége
szerez nekünk, van egy kis mélyítő, fűszerező borzongás: nagyon
sok gesztusa végzetesen a mienk is. Itt a humor mindenütt a
felszín alól dereng. Humorosak a figurák, , humorosak a
helyzetek, de nem feszülnek, nem hegyeződnek túl a reális
eshetőségek vonalain.
Vannak hatásvadászó könyvek, ez a novella egyenesen hatáskerülő.
Nemcsak a mese végső kifejlését tudatja az író mindjárt az első
lapon (s ezzel egy hagyományos és természetes feszültséget
kapcsol ki hatáslehetőségei közül), hanem mesefordulataiban - de
még fogalmazásában, mondatfűzésében is - otthonos-bizalmas
kényelemmel, titkok nélkül mozog. A tragikomikus törénet hőse,
Franci, mellékes alakja volt a Halálfiai-nak. S ha a nagyregény
emléke jótékonyan itatja át számunkra az új novella
atmoszféráját, a novella sem marad sokkal adós. Erős, élő, kerek
és gazdag.
A Hatholdas rózsakert körül kisebb darabok sorakoznak. A
kötetnyitó Tó a hegyek közt egy szuggesztíven
rosszhírű, furcsa tavon lejátszódó tragédia homályos és mégis
áttetsző előzményeit szálazza szét kegyetlen s költői
analízisben. A nagynovella derűjéből itt már semmit sem érez az
ember.
A Káp isten üde, szatirikus tréfa, az ábrándos
nyelvnyomozók ellen. De Babits kezében ez a kisebb tekintélyű
írásnem is kap egy kis műfaji pluszt. Alcímet ad a kis írásnak:
"Nyelvtudományi humoreszk". Egy fiatal költőről beszél
(ráismerni, ki az), aki régi varázslók hevületével keres és talál
titkos értelmeket és kapcsolatokat a magyar szavakban.
A következő Trucclyuk is játékos tanulmány, de él nélkül:
nagy mű a sértett lélek magányáról, finom és tudós ötletek rövid
futamában elvetélve, nyolc oldalon.
Az Egy biztos nyár (alcíme: Igaz történet)
műfajilag a legszerényebb darabja a kötetnek, személyes riport,
házi eset, amely szociális aktualitásával kívánkozik a
nyilvánosság elé. De nagyon jól van megírva!
A Két fantázia régibb Babits-novellák merész,
kalandos világából való. Itt a nyelv dúsabb, fűszeresebb, a mesék
ötletmagja színesen, káprázó gyorsasággal bomlik ki a szemünk
előtt.
A Házaspár Gádoroson (Pótlék a Halálfiaihoz) megint
olyan kényszerekből született, mint a Rózsakert. Ez is gádorosi
történet, de nem szakadt el oly önálló bolygóvá, mint a nagy novella.Az író
csak utána néz eltűnő kedves figuráinak, s néhány vonással teljesebbé festi
öket...
(Legeza Ilona)
|