JUHÁSZ Ferenc: Juhász Ferenc versei
Juhász Ferenc termékeny prózaírókat is megszégyenítően hatalmas
életművéről, több tízezer soros költői oeuvre-jéről lehetetlen néhány
sorban szólni.
A fél évszázada a "szárnyas csikó" jegyében indult költő,
Juhász életműve kettes vagy hármas műcsoportozatok
kapcsolathálózatára épül, éposz-párok, éposz-hármasok
születtek indulatából és kimondásvágyából. A Galapagos című
hosszúvers az 1963-ban írott József Attila sírja párja. Az
újratemetés árulása, a "mohó cigánykodás és ripacs bohóckodás"
szatirikus tablója mögött az immár fiának nevezett József
Attila sorsát két mitikus motívumban érzi személyesen a
magáénak: a költő szégyene, veresége, áruvá züllesztése az
egyik, a magány, a Mama-nélküliség, árvaság szenvedése a másik.
Az Élni: hűség című ciklus a kapcsolatkeresés és a
szellemi társakra találás ihletében fogant. A "magas művészet"
és a zsonglőrködő költői technika határán egyensúlyoz Juhász;
bokorrímei, mesteri refrénjei, ritmikai bravúrjai évszázados
hagyományokat oltanak be a modern költészet törzsébe - vagy
megfordítva.
(Legeza Ilona)
|