ILLYÉS Gyula: Illyés Gyula versei
Illyés Gyula kezdettől fogva - első kritikusa, Németh László
kifejezésével élve - "több ösztönű költő", a líra sokféle
forrásának és hatásának közvetítője.
A húszas évek kezdetétől a nyolcvanas évek első harmadáig
alkotott.
Ez talán a leghosszabb alkotó élet a jelentős magyar költők
közül, s a szociografikus erezetű, egyszerre "leíró" és
ugyanakkor forradalmi indulattal lázító költemény kezdettől
fogva éppúgy megtalálható szinte minden szakaszában, mint a
"metafizikai nyilallású" vers (ez is Németh László jellemzése),
vagy a népköltészet ihlette hang, vagy a jellegzetes európai
intellektuális üzenetet hordozó költemény, a latin-görög
mintákon és versbeszéden csiszolódott remeklés éppúgy, mint az
igazi költőre mindig jellemző kísérletező kedv szülötte, a
pályakezdet szürrealisztikus darabjai, vagy - évtizedekkel
később - a jellegzetesen modern európai szabadversforma,
amelyet ő maga "odafigyeléseknek" nevezett. S akkor még nem is
szóltunk az illyési magatartás ugyancsak sokszínű, de mégis
szerves egységéről, amelynek tanúsága értelmében a költő -
nemcsak a származás okán - vallja halálig magát a "nép fiának",
s a "nem menekülhetsz" költőjének, ugyanakkor Európa hű fiának,
akinek az európai kultúra a fogadott anyja, s emellett egy
folytonos történelmi szorongattatások közt élő nemzet
"számadójának", akinek a lantján mindig ott van és megszólal a
"poesis hungarica" külön húrja.
(Legeza Ilona)
|