Edmond ROSTAND: Cyrano de Bergerak
Cyranót egész Párizs csúfolja kissé nagyobbra nőtt orra miatt.
Így aztán nemigen reménykedhet abban, hogy szíve hölgye, Roxanne,
viszonozza szerelmét. A szép leányzó egy egyszerű lelkű szépfiút
választ, Cyrano pedig jobb híján vetélytársa nevében írogatja
csodaszép szerelmes leveleit. A körülrajongott szépasszony túl
későn döbben rá arra, hogy valójában a levélírót szerette, s nem
azt, akit helyette választott. A végkifejlet két lépésben megy
végbe, az első tragikus, a második melodramatikus...
Ha nem is egészen magasrendű szépsége, de szépsége mégis van
Rostand drámájának, mely szerzőjének világhírt és hatalmas
vagyont szerzett. Ez az a szépség, amely leghamarabb fogja meg az
embereket: a majdnemgiccs. Rostand jól keverte a tetszetős
elemeket: Cyrano hős, lovag és költő, de egyidejűleg komédiás is,
hencegése egyensúly-keresése a csúnya nagy orral megbélyegzett
embernek; hősi alak, egy kis komikai mellékhanggal, a romantika
ellentét-kultusza van benne.
(Legeza Ilona)
|