ARANY János: ,
Arany nyelvének gazdagságát elsősorban szókincsén és
kifejezéskészletén mérhetjük le. Költőink közül az ő szókincse
a legnagyobb: sokszor felülmúlja Petőfiét, de még Vörösmarty
pompázatos bőségét is. Mindenekelőtt a népnyelv kiapadhatatlan
forrásaiból merít: a népköltészetet az egységes nemzeti
költészet rangjára emelte. Lírájában a mély lelki tartalmat
keresetlen, üde frisseségű művészi eszközök hordozzák: a
legnagyobb igényű költészet az övé, az igénytelenség álarcában.
Arany Világos utáni útkeresésének legrangosabb állomását az
ötvenes évek balladái jelentik. A nemzeti ellenállás
kibontakozását érzékelve új műfajhoz, a balladához fordul. A
"dalban elbeszélt tragédia" előadásmódja szerencsésen idomul
költői alkatához. Emellett arra is alkalmas, hogy burkolt
történelmi párhuzamokkal jósolja meg a zsarnokság
szükségszerűségét. Témáit részint a történelemből, részint a
néphagyományból meríti.
Nevéhez nagy félreértések és félremagyarázások fűződtek: hol
művészetének népi gyökereit vonták kétségbe, hol 48-as
szerepléséről felejtkeztek el, hol írói bátorságát kérték
számon, hol a forradalmár Petőfivel állították szembe. Mindezek
ellenére művein nemzedékek nevelkedtek, ma már sokak által elismert és
olvasott klasszikus.
(Legeza Ilona)
|