Ady Endre a magyar irodalom legnagyobb formátumú, leginspiratívabb
költő-géniusza. Lírájának verstani jelentősége is meghatározó jellegű
irodalmunkban. A népi-nemzeti versidom korábbi egyhangúságát,
feszességét feloldotta, hajlékonnyá tette. Szóalkotásai, szófűzései,
újfajta ritmusa termékenyítőleg hatottak, s utat nyitottak a
szabadvers felé. Az első világháborús éveknek nemcsak magyar, hanem
világviszonylatban is kevés olyan megörökítője van, mint Ady Endre.
Kemény István szerint "Akkora költő van még vagy nyolc a magyar
irodalomban, mint Ady, de ilyenfajta csodaember csak még egy, Petőfi".
Mindkettejük rövid alkotói pályája egy leveretés történelmi élményével
fejeződött be (Szörnyű idő..., illetve Üdvözlet a győzőnek),
ilyenformán kettejük élete és sorsa nem csak irodalomtörténet, de
történelem is. És mert életük történelem, valódi poéták voltak, akik
tették, amit a drámai korokban a poétáknak tenniük kell. Ennek
megfelelően és szó szerint nagyon intenzíven élték korukat és
életüket, amiért deviánsaknak minősültek a kor álszentjei szemében.
Ezt a nagyon élő, nagyon kortipikus és egyben különc Adyt idézik a
kötet versei, a programadó
Góg és Magóg fia vagyok én
kezdetűtől az Üdvözlet a győzőnek címűig. És akkor még nem szóltunk a
hasonlóan nagy és ismert versekről: a Léda-versektől a Csinszkához
szólókig, a magyarság sorskérdéseivel számot vetőktől az istenes
versekig, a forradalmas sugallatúaktól a széthullott életet siratókig,
a kevésbé ismert, de nem kevésbé nagy versekről, melyektől
Ady lírájának verstani jelentősége felmérhetetlen, művészi hatása
követhetetlenül széles és mély.
(Legeza Ilona)
|