Bernard MALAMUD: Isteni kegyelem
Ez a mű az író utolsó regénye, sötét vízió: egy nukleáris
világháború végén az egész emberiségből egyetlen ember maradt életben:
Calvin Cohn, paleológus, aki a világkatasztrófa pillanatában éppen egy
kis tengeralattjárón tartózkodott. Egyetlen társával, egy rémült
csimpánzkölyökkel hajótöröttként egy idilli, trópusi szigetre kerül,
ahol, mint kiderül, más majmok (csimpánzok, páviánok, egy gorilla) is
megmenekül, s Cohn - mint új Robinson és új Noé - a beszélni
csodálatos módon megtanuló majmokkal elkezdi újra felépíteni a
civilizációt. Chon épít, a majmok a földeket művelik, s közben Cohn
rendszeresen tanítja őket erkölcsre, tudományra, vallásra, mindenre,
amit maga tud, s amit könyveiből meríthet. A harmónia azonban
hamarosan megbomlik, a majmok fellázadnak, felfedezik az erőszakot, az
ölést, a gyűlöletet...
A regény sokféleképpen értelmezhető, felfoghatjuk ellenutópiának,
bonyolult, háborúellenes példázatnak, keserű robinzonádnak, az eddig
alapvetően realista íróként megismert Malamud merész formai
kísérletének. Ugyanakkor Cohn szervesen beletartozik Malamud
regényhőseinek sorába, s maga az író is következetesen kitart a
nevével vállalt tanítói szerepe mellett: keserű iróniája ellenére a
regény az emberség, a humanitás igazi példázata.
(Legeza Ilona)
|