TÖRÖK Sándor: Örök vasárnap
A könyv regényesített és társadalmi korrajz a Trianon utáni
esztendők egyik délerdélyi kisvárosáról, jellegzetes alakjairól és
eseményeiről. Egyfajta kamaszkori "történelem alulnézetből"; híradás
és emlékezéssorozat mindazokról a történelmi, világnézeti, politikai
és emberi problémákról, amelyek a modellként szolgáló városka lakóinak
mindennapjait feszítették. A mű nem kulcsregény, s nem is ad árnyalt,
egybefüggő korrajzot a húszas évek erdélyi társadalmáról, mert a
nagyobb összefüggések elemzését, a regényen belüli történeti
helyzetértelmezés sem a gyermekszem optikája, sem az író alkata,
művének természete nem teszi lehetővé. Amire viszont a választott
forma és szerkezet lehetőséget ad, az a mikrokörnyezet hiteles
lélektani megjelenítése, a társadalmi típusok és gondolkodásmódok
pontos és éles rajza. Voltaképpen ezek az epizódalakok és helyzetek a
mű legkarakteresebb irodalmi értékei.
A szerző félárva tanoncgyerekként a hét minden napján más családnál
étkezik, s így betekintése van e családok jellegzetes belvilágába,
mentalitásába is; a hét hat napjának tapasztalataiból színes körkép
összegződik a hetedik napon, amikor a magányos kamaszfiú töprengéssel
tölti idejét. E meditatív hangulatú vasárnapok adják a könyv címét is:
az utolsó fejezet a keresztény humanizmus vallásos hangú reflexiói.
Feszült és disszonáns világ bontakozik ki előttünk, mégis sajátos
egységben, ellentmondásai ellenére is látszólag megnyugtató
szervességben él, amelyben az összeütközések tragédiái mellett ott
vannak az együttérzés, a szolidaritás jelei is. Az alakok és helyzetek
finom rajzai elevenek ugyan, az egész mű azonban nem mutat túl
önmagán, saját vallomásosságán, mégis figyelemre méltó, mert a kor
hangulatáról van szó.
(Legeza Ilona)
|