Wladislas Stanislaw REYMONT: Parasztok
A regény nem hibátlan alkotás, mégis a lengyel író Nobel díjat
kapott érte, nem kis meglepetést okozva a lengyel irodalmi
közvéleménynek. A négy évszak "örök körforgásának" megfelelően négy
részre tagolódó regény kiemelkedő részei azok, ahol a szerző, az egyes
szereplők helyzetébe beleélve magát, realista hűséggel írja le a
lengyel falu, Lipce életét, harcát az urasággal, a parasztok
földéhségét, ünnepi és hétköznapi szokásaikat, erkölcseiket. A
regénynek ez az epikai realizmusa különösen a mellékszereplők rajzát
teszi hitelessé. A két főszereplő ábrázolásában rajta hagyja bélyegét
az ifjú Lengyelország szimbolizmusa és a korabeli filozófiai
koncepciók: Jagna nem más, mint a falusi környezetbe helyezett "démoni
nő", s a férfialakok, Antek és az öreg Boryna bemutatásában érezni a
"paraszti őserő" iránti szimpátiát. A regény kompoziciója az első két
részben, melyben erősödik Jagna és Antek között a szenvedély,
feszesebb, drámaibb, míg a "Tavasz" és a "Nyár" Hanka és Jagna közötti
konfliktusa már terjengősebb.
A Parasztok maradandóságát, világirodalmi jelentőségét talán annak
köszönheti, hogy első ízben térképezte fel a kelet-európai társadalmak
alapvető osztályát, a parasztságot.
(Legeza Ilona)
|