Ernst Theodor Amadeus HOFFMANN: Az arany virágcserép
Nagyon leegyszerűsítve a mű arról szól, hogyan vetül be a szűkös,
fogyatékos valóságba egy ismeretlen és kiismerhetetlen valóságtartomány
tükröződése, s hogy az életnek ez a költői oldala legalább olyan valóságos,
mint a prózai.
Az arany virágcserépben mutatkozik meg talán leginkább a sajátos
hoffmanni varázslat, amely a legporosabb filiszteri környezetet is képes
átlelkesíteni. Szorongató képtelenségek már ebben a darabban is szépszámmal
felbukkannak, de a boldogságvágy és a humor elűzi őket. Hőse, Anselmus, a
szegény diák kígyólányokkal ismerkedik meg, akikről kiderül, hogy a
helybeli levéltáros gyermekei, a levéltáros pedig - jóllehet kispolgárként
beilleszkedik a többiek közé - nagy varázsló. A többféleképpen
értelmezhető, "szerencsésen" boldog véget érő történet azonban azok számára
is élvezetes, akik egyszerűen mesének tekintik, nem törődnek a benne rejlő
mitológiai jelképrendszer nehezen felfejthető szálaival.
(Legeza Ilona)
|