CSORTOS Gyula: Színészmúzeum
A huszadik századi magyar színjátszás egyik legkitűnőbb és
legizgalmasab alakját Hevesi Sándor így jellemezte: "Csortos egy nagy
hasú színész, akinek se alakja, se hangja, se beszédművészete, se
arcának játéka nem olyan, ami a nagy művészeket jellemezné. És
mégis..." Rendhagyó művész volt és ezt szélsőséges magatartásával,
zajos magánéletével, fegyelmezést nem tűrő temperamentumával még
fokozta is. Személye köré anekdoták fonódtak. És ő a mendemondák
hőseit is eljátszotta. De a munka: a színjátszás közben nem tűrt
semmiféle szabadosságot. A részletrajzok, a finom lelki rezdülések
ábrázolásának művésze volt. Legnagyobb sikereit a modern darabokban
aratta. Pályája átíveli a század első felét. 1883-ban született. A
Színművészeti Akadémia elvégzése után, néhány évig Makó Lajos
társulatával vidéken játszott, majd a Bolond Istók-ban nyújtott kiugró
teljesítménye után Beöthy László a Magyar Szinházhoz szerződteti. Nagy
alakítások sora következik: A testőr, a Liliom, a Ványa bácsi-ban
Asztrov, a Vadkacsában Hjatmar, a Velencei kalmárban Shylock, és
Lucifer Az ember tragédiájában. Nem kötődik egy színházhoz, Pest
valamennyi színpadán fellép. Játszik filmekben (Hgppolit alakításán
még a mai nézőközönség is szívből szórakozik); de játszik cirkuszban
is. 1943-ban súlyos csapás éri, kislánya tüdőgyulladásban meghal.
Egészségi állapota nagy mértékben romlik, súlyos cukorbetegségének
gyógyítását elhanyagolja. 1945-ben éli meg utolsó premierjét, Csehov
Medve című egyfelvonásosában Szmirnovot játszotta el. 1945 augusztus
1-én halt meg.
(Legeza Ilona)
|