FEKETE István: Gyeplő nélkül
A hóborította pusztai nagygazdaságba új ispán érkezik: nyitott
szemmel járó, jó emberismerettel bíró, a világban eligazodó, kitűnő
mezőgazda, aki nemes ambiciókkal szeretné tudását kamatoztatni. Nem
telik bele egy év és teljes kudarcot vall. E kurta, csonka esztendő
során megtapasztalja a birtok urainak módszerét, s rádöbben a
kisemmizettek komor világára. Kiszolgáltatottként kell elviselnie
egészen a lázadás sokszor legyűrt indulatáig, hogy a birtok
teljhatalmú ura, a zsarnok öregúr úgy packázzék vele, ahogy akar,
hasonlóképpen érez az apja nyomában járó "fiatalúr" iránt. Látja a
mérhetetlen nyomort, a majorok lakóit, a földek művelőinek
kilátástalan sorsát; tetterős fiatalembereket, akiket elhív a bánya,
de a szolgalelkűvé nyomorodott alkalmazottakat is, a kasznárt és a
többieket. A lelki válság következtében nem csak felmondó levelét írja
meg, de majdhogynem zátonyra fut házassága is.
A komoly mondandót, súlyos társadalmi látleletet hordozó történetet
plasztikus tájleírások teszik emlékezetessé, természetábrázolását és
epikumát a szelíd irónia, valamint megkapó állatrajzok (a komondor és
kölyke sorsának művészi bemutatása) egyénítik.
(Legeza Ilona)
|