Hentick BÖLL: Csoportkép hölggyel
1971-ben megjelent regényben Leni Gruyten ismerőseinek beszámolójából kapunk
átfogó és ironikus képet a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus
továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba az I. világháborútól
az 1970-es évekig.
A hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten, körülötte csoportosulnak mindazok,
akik rész vettek az eseményekben. Leni Gruyte neve, alakja nyugatnémet hazájában
már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a
híres nőalakok névsorába.
A regény színhelye ezúttal is Köln, a Nobel-díjas író szülővárosa. Az események
ironikus narrátora - aki nem más, mint maga a szerző -, egy 48 éves hölgy, Leni Gruyten
életét kívánja felderíteni.
A hölgy sorsát nyomozó írónak rendre elmondják, amit tudnak, általában szemére vetik
Leninek, hogy nem tanult, pályát nem választott, férjhez ment, de a háborúban elesett
férjét nem gyászolta meg. Amikor a nagypolgár-gazdagságból kibillent
- hadigazdag apjának a hadigazdálkodást váratlanul és érthetetlenül megcsúfoló
üzelmei miatt -, még a számára megmentett családi házat se bírta megtartani.
Nevetségesen kis lakbéreket szedett, külföldi vendégmunkás
lakóitól szinte semmit sem kért, - saját maga közösítette ki magát a "szolid" társadalomból.
A regényben sok az ironikus és groteszk, sőt naturalista részlet.
Művészi eszközei: az idő és a cselekmény mesteri sűrítésének
megoldása. Heinrich Böll mintegy önnön dacos szuverenitása összegzéseként az
ötven év német történelmének terhét cipelő Lenit, ezt a profán, rebellis szentet
alkotta meg ebben a regényében.
(Legeza Ilona)
|