GÁRDONYI Géza:
Gárdonyi egyik legnépszerűbb történelmi regénye, színes, ősi
világot elevenít meg: a népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő
fejezetét, Attila - hun királynak - mindent elsöprő uralmát és
hirtelen halálát. Egy fiatal görög rabszolga, Zéta, Attila közelébe
sodródik és krónikási hűséggel meséli el élményeit, tapasztalatait a
hunok táborában. Ő maga művelt, nagytudású ifjú, íródeákja Priszkosz
rétornak aki a császár követeként indul Konstantinápolyból a Tisza
partjára, Attila udvarába. Zéta szerint rettenthetetlen, vad harcosok
élnek a hunok földjén, de asszonyaik sem akármilyenek. Van köztük egy,
aki különösen kedves neki. Tőle tanulja meg, hogy az embereknek csak
az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan. Zéta nevet,
rangot, vagyont remélve indul még a katalaunumi ütközetbe is, hogy
méltó lehessen a hun főúr lányához. De Emőke számára csak egy csillag
ragyog: Attila - akit halálakor önként követ a sírba.
Gárdonyi hiteles történeti forrásokra támaszkodva, s széles körű
történelmi tájékozottsággal írta meg regényét. A mű Függelékében közli
az író a tárgykörre vonatkozó jegyzeteit is (Igazítások Attila
történetén). Tóth Lászlónak a regény keletkezési körülményeit taglaló
utószava egészíti ki a tizenkét éven felülieknek szánt nagy regényt.
(Legeza Ilona)
|