MÓRA Ferenc:
A Kincskereső kisködmön Móra gyermekek számára írt művészi
önéletrajza. Az immár klasszikussá vált történet gyermekhőse a kis Gergő,
akinek világra csodálkozó töprengései, majd tapasztalással felhős
tekintetét álombeli tünemények, tündérek, nagy képességű vajákos
(kuruzslással, jóslással foglalkozó) öregek vagy gyöngéd és bölcs szülők
éppúgy őrzik és irányítják, mint az élet szigorú törvényeire figyelmeztető
kudarcok és új látásokra sarkaló csalódások. Elsősorban azonban szüleinek
állít emléket az író ezekben a kedves elbeszélésekben, akik jószívű,
becsületes, de nagyon szegény emberek, és szeretettel, játékossággal
igyekeznek ellensúlyozni a nagy nyomort. Édesanyja a befagyott ablakon
tanítja meg írni-olvasni, édesapja pedig varázsködmönt készít fiának, de a
benne lévő tündér csak akkor szolgálja gazdáját, ha nem vét a tisztesség
ellen. Az apja korai halála után Gergő sorsa még nehezebbre fordul. Elkerül
a szülői háztól, ismerkedik az élettel és az emberekkel. Lassan megtanulja,
hogy vannak önző, gonosz emberek, akiktől óvakodni kell, de vannak
becsületesek is, akikre számíthat az élet nehéz pillanataiban. Apjától
kapott tanítása végigkíséri az életét: ködmön tündére csak addig melegít,
amíg becsületes a gazdája. A Nyilas Misit óvó anyai intelem, a "Légy jó
mindhalálig" csendül fel Móra regényében is. Mellette tesznek hitet egész
életükkel vagy vallanak csupán egy-egy gesztussal a feledhetetlen figurák:
a látszólag gonoszkodó öreg bűbájos maszkjában botorkáló, nyomorék
unokájáért aggódó Küsmödi, a munkában megrokkant, törékeny kis varrónő, az
ezüstgyűszűről álmodó Tündérke, Titulász doktor, a szegények orvosa és a
szülők. Márton szűcsöt a fia elsiratja, gyermekfejjel eltemeti, de
örökségét megőrzi, s megérti a kimondatlan tanítást, hogy a varázstündér,
amely az életet széppé és boldoggá teszi, a becsület és a szeretet.
(Legeza Ilona)
|