MIKSZÁTH Kálmán:
A kitűnő regény egyfajta
-történet.
Cselekménye a 19.
század vége táján játszódik. A főhős az egykori Észak-magyarország
területén él, előbb csak hóbortos, később mindinkább elboruló elméjű
főnemes egy darab középkort varázsol maga köré: nedeci várában udvart
(élősködő léhűtőkkel) és magánhadsereget (Rákóczi-korabeli vitézeknek
öltöztetett parasztokkal) tart fenn, és várúrnőt is szerez (egy
cirkuszigazgatótól megvásárolja Esztella műlovarnőt), akit - amikor
megszöktetik - visszakövetel Beszterce városától, ám az elrabolt
Esztella helyett a kegyelemkenyéren tengődő világszép Apollkát
kínálják fel. Pongrácz gróf elfogadja a cserét. A lány apjaként
szereti a félnótás grófot, a gróf lányává adoptálja. Az így kialakult
család boldogságát azonban feldúlja Apolka ügyvéddé cseperedett
egykori játszópajtásának és titkolt szerelmének a feltűnése. Amikor
Tarnóczy ügyvéd úr arra vetemedik, hogy megkérje Apolka kezét,
Pongrácz gróf a vár börtönébe záratja és - élve ősi pallosjogával - le
akarja nyakaztatni. Az ügyvédet a megyei uraknak sikerül kimenteni és
a főrendi ház mentelmi bizottsága elhatározza az elmebeteg gróf
kiadását. Ennél is súlyosabban sújtja azonban, hogy ellenségei
Apollkát vissza akarják cserélni az időközben lezüllött és
megöregedett Esztellára. A "hadiregula" a csere megtagadását nem teszi
lehetővé, sőt Apolka is szeretné követni szerelmét. A gróf összeomlik:
egy utolsó nagy mulatozás után befekszik a külön erre a célra
készített óriás koporsóba (megölt kedvenc lova mellé) és kileheli a
lelkét.
(Legeza Ilona)
|