Ernest HEMINGWAY: Az öreg halász és a tenger
Az író reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat kapott.
Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20.
század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat
után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási
marlint. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják
zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal
csontvázát.
A minden részletében a realitás szigorú határain belül mozgó,
eposzi szépségű kisregény jelentése sokrétű és szimbolikus: az ember
harca a természettel, világgal és önmagával. Santiago az első olyan
Hemingway-figura, akinek sorsában a beteljesülést, az erkölcsi
győzelmet nem követi fizikai megsemmisülés, s akit az író szabadon
enged töprengeni az élet, természet és ember dolgairól.
A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. "Az
embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet" - mondja Santiago.
Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről.
Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai
feszültségeket teremt a műben.
(Legeza Ilona)
|