PETŐFI Sándor:
A meseeposz népszerűségét a belőle készült számos feldolgozás is
(filmek, dalmű) bizonyítja.
A mű újszerűsége kitűnik már a két főszereplő megválasztásában is,
népi alakok, akikben kifejeződik a nép kiszolgáltatottsága,
nincstelensége, de egyúttal mély, igazi embersége, erkölcsi ereje. A
talált gyermek (Jancsi), akivel fogadott apja rosszul bánik, s az árva
lány (Iluska), akit mostohája kínoz, a népmesék és népballadák
világára emlékeztetnek, de éreztetik a költő korszerű mondanivalóját
is, aki az üldözötteket és elnyomottakat - a népmese jelképes
igazságszolgáltatásával - végül is Tündérország trónjára emeli. A
történet a realitásból indul ki, első része (I-IV.) a reális alföldi
környezetben játszódik, a pásztorkodás, az elbujdosás, a zsiványtanya
beleillik ennek valóságrendjébe. A katonákkal való találkozáskor új
világba lépünk, de nem a népmesék, hanem az obsitos anekdoták
szférájába, ezt jelzi a földrajzi játék és a sok nagyotmondó
füllentés. Mindez könnyíti az átmenetet a tündérmese korlátlan
fantáziahonába. Gyarapodnak a mesemotívumok, majd - miután Jancsi
hazatér falujába és értesül Iluska haláláról - a mű végül is teljesen
a tündérmesék világába ragadja az olvasót. Ebben a keretben bontakotik
ki Jancsinak a népi sorsa és egyénisége.
Az élőbeszéd közvetlenségét és a népi versmondás atmoszféráját
idézi a verselésmód: a magyaros tizenkettes verssorok zenéje.
(Legeza Ilona)
|