ABE Kobo: A dobozember
A dobozember dobozban él; ha hullámpapír dobozát a fejére teszi,
leér a csípőjéig - ő mindent lát, de maga láthatatlan marad,
láthatatlanul lakik, alszik, jár a dobozában. A doboz elkészítése
egyszerű (részletes útmutatást kapunk hozzá), s dobozemberré válni is
egyszerű, sőt csábító. Íme, egy példa: A-úr légpuskával kergeti ugyan
el az ablaka alatt tanyázó dobozembert, de amikor új hűtőszekrényt
vásárol, nem tud ellenállni a pompás nagy doboz kísértésének, előbb
csak kipróbálja, aztán maga is dobozemberré válik. Az elbeszélő
személye lassan mintha megvilágosodna: ő a légpuskával meglőtt
dobozember; de amikor a kórházban az orvos meg akarja tőle vásárolni a
dobozát, minden összezavarodik - többé nem lehet tudni, hogy
három-négy dobozember közül ki az igazi, ki az áldobozember.
A regény szinte egyetlen lázálom, amelyben felcserélődnek a
személyiségek, állandóan változik a kinn és a benn; filmszerűen merész
vágások, erőszakos és erotikus jelenetek váltakoznak filozófiai
meditációkkal. Az inkább a képek mint a cselekmény erejével ható
ábrázolásmód egyre fokozódó, szinte tűrhetetlen feszültséget teremt,
- az olvasóra is átragad Abe Kobo alapvető egzisztenciális életérzése,
a tárgytalan, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan szorongás.
Nem könnyű olvasmány, csak a modern irodalomban járatos, igényes
olvasók értik-értékelik majd igazán.
(Legeza Ilona)
|