William FAULKNER: Szentély
Az egyik legjobb, legrejtélyesebb Faulkner-alkotás. A cselekmény
önmagában véve ponyvatörténet: egy jó társadalmi körökből való fiú
megszöktet egy hasonló réteghez tartozó lányt a kollégiumból.
Lerészegednek, összetörik kocsijukat. Ebből a banális történetből
azonban az irracionális borzalmak, gyilkosságok, szadista gaztettek,
árulások, hamis eskük, megerőszakolások stb. hosszú sora következik,
ezekről szól a regény. A pár ugyanis útjába kerül, hálójába bonyolódik
egy ördögien gonosz, démoni figurának, a többszörös gyilkos
Popeye-nek.
Faulkner tudatosan rájátszott a harmincas évek
Amerikájának minden giccs-műfajára: a női főszereplő, az elszöktetett
Temple Drake tipikus szűzkurva, egyuttal megesett úrilány és a "végzet
asszonya" is; ellenpárja a jóságos szajha, Ruby Lamar, aki minden
fertőben is meg tudta őrizni tisztességét, tartását. Hasonló
patronoknak látszanak a többi szereplők is, a regény mégsem olvasható
ezeknek a sugalmaknak az alapján. Mindenekelőtt társadalomkritikája
miatt, aminek egyik eszköze a stílus- és sztori-imitáció is. De ezt
szolgálja Drake útjának ábrázolása is. Igen figyelemreméltó a mű
lélektani síkja is: szinte dosztojevszkiji módon számol be Faulkner,
ám nem az egyes cselekedetek motívumairól - ezt a regénytörténet nem
is bírná el -, de azokról az ösztönökről,vágyakról, belső döntésekről,
amelyeknek a cselekedetek csak szimbólumai, jelzései. A regény igazán
fontos síkja azonban még mélyebben van: mitikus, példázatszerű, szinte
biblikus jellegű a történet. A gonoszról szól, az emberi és nem a
túlvilági pokolról, az ördögiről az emberben és a társadalomban. Ez a
mitológia teljesen egyéni mégis általános érvényű. A regényt ez a
szint, ez az értelmezés emeli a legnagyobb művek közé, a dantei,
mellville-i alkotások közelébe.
(Legeza Ilona)
|