FEKETE István: Kele
Az ősök évmiliós országútján szárnyaló madárcsapatból kiválik Kele, a szép, öreg gólya. Egy ólomgolyó a szárnyában nehéz napok kezdetét jelzi számára. A parti nádasokhoz szokott vadmadár idegen környezetben, az ismeretlen télben küzd a gyógyulásért és gyanakvóan fogad minden segítséget. Új birodalma, a kert, az udvar és a ház nem feledteti a meleg afrikai homokot. Az emberrel és a hozzá szelidült állatokkal is nehezen megy a barátkozás. De mire eljön a következő nyárutó, minden megváltozik. A gyógyult szárnyú, megszelidült gólya már nem a félelemnek, hanem az ősi ösztönnek, a társak hívásának enged, amikor szárnyai alá kapja a levegőt, hogy az ősi köszöntővel búcsút mondjon a vendéglátó öreg kertésznek és házának, majd elszárnyaljon dél felé. A történetet ember- és állatszeretet hatja át, s az állat-regények kedvelőit maradandó élményben részesíti.
(Legeza Ilona)
|