JÓKAI Mór:
Jókainak egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottab regénye. Azok a
remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait
fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak.
A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása
időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő
tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét
akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az
ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették
Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor
Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau
modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garamvölgyi
unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról
mintázta. A lélektani következetlenséget Jókai szemére hányó bírálói
is elismerték, hogy Ankerschmidt megmagyarosodása alaposabban és
hitelesebben van motiválva, mint más hőseinek átalakulása.
Mindenesetre a könyv anekdotizmusa, humora, biedermeier érzelmessége
finom színfoltként olvad bele a zsánerszerű alapszövetbe. A passzív
rezisztencia magasztalásában kétségkívül ma is érzünk valamiféle
"karón pipázó" magyar flegmatikus fölényt, már-már abszurd bizakodást
a jobb jövőben, amit olyan szellemesen érzékeltet a zárófejezetben. Az
új földesúr nyelvi művészetének is legmagasabb színvonalát
reprezentálja, egyebek között azért, mert az olykor rovására írt
latinizmusok és germanizmusok itt a beolvadási igyekezet
affektációjaként mélyebb tartalmi jelentést nyernek.
A regény a klasszikus magyar irodalom nem avuló értékei közé
tartozik.
(Legeza Ilona)
|