VÁMOS Miklós: Apák könyve
Vámos Miklós sikeres anyaregénye
()
után most megírta az Apák könyvét, amely azonban vajmi kevéssé
hasonlít párdarabjához. Amíg az előző igen koncentráltan ábrázolt egy
szűk tárgyi környezetet és emberi világot, ez utóbbi a közép-európai
és a magyar história háromszáz esztendejének történelmi dimenziójában
fest tablóképet egy zsidó családról, szinte a klasszikus
családregények modorában.
A mozaikos történet első epizódja 1705-ben, a Rákóczi-szabadságharc
korában, a kuruc-labanc összecsapások zavaros közegében veszi
kezdetét, az utolsó pedig az 1999. évi napfogyatkozás napjaiban zárul
le, az ezredvég különös, kozmikus hangulatában. Ebben a keretben
tizenkét fejezet során beszéli el az író a Stern (utóbb
Csillag) família nemzedékeinek életét, éspedig a magánélet
fejleményeire koncentrálva. Vámos látszólag elvész a családi
élet apró-cseprő ügyeiben, szinte kirekeszti a külvilág - pontosabban
a "nagypolitika" - történéseit, a magánéleti viszonyokat ábrázolja,
helyenként minuciózusan, de mindig kedvtelve beszélve a köznapi
mozzanatokról. És mégis: a történelem, a politika folyton beavatkozik
az életükbe, mégpedig rendre kényelmetlenül, zaklatón, aggasztón,
olykor életveszélyesen. Bármennyire is egymásra figyelnek Sternék, a
rémes 20. század nagy fordulatait aligha tarthatják távol maguktól: a
zsidótörvények, a háború, a Rajk-per, '56 keretezi sorsukat. És
annak a folytonos érzete, amit a zsidó sors jelent számukra. (Talán a
kamasz Csillag Vilmos az első, aki a tudatlanság
ártatlanságával szembesül saját zsidó mivoltával, épp akkor, amikor
egy nálánál jóval "tapasztaltabb" lány beavatná a férfiasság oly
áhított világába...) A Sternek, illetve Csillagok sorsa
voltaképp az eltávozás és a hazatalálás, az emigráció és az
otthonteremtés váltakozását példázza: e természetes emberi
ragaszkodás-kötődés és a sors meghatározta taszítások, elválások
furcsa, megszokhatatlan, mégis történelmi szükségszerűséget mutató
dialektikáját. Mi minden megesik háromszáz esztendő alatt egy
családdal! - sugallja Vámos Miklós, pedig valamennyi
Stern csak egyet akar: valahogy boldogulni, a kríziseket
túlélni, normális emberi kapcsolatokat fönntartani. És az egymást
követő nemzedékek férfiai gondolataikat, tapasztalataikat,
fölismeréseiket egy régi-régi, vászonba kötött füzetben, az "apák
könyvében" rögzítik. Ennek bejegyzéssora adja a regény textusának
egyik rétegét; a másikat az írói narráció. Mindkettő kiváló alkalom
Vámos Miklós számára, hogy az egymást követő korok stílusában
szóljon, ha kell a nyelvújítást megelőző archaikussággat, ha kell,
biedermeier negédességgel, de mindig egyszerre mértéktartóan és
meggyőző kifejezőerővel.
Az író végső soron belső látású korrajzot alkot, azt ábrázolja, miként
élte át egy magyarországi zsidó család az elmúlt három évszázadot, és
milyen tapasztalati anyag fogalmazódott meg mindebből az "apák
könyvében". Ilyenformán a hagyományos családregénybe egy különös
optikájú, igen nagy belvilágú korrajz ötvöződik. Kitűnő regény.
(Legeza Ilona)
|