LÉNÁRD Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
A külföldön élő orvos-írónak ez a műve is szívbeli és szellemi
honvágyának terméke. Anyanyelven, a gyermekkor nyelvén beszámolni az
idegen életéről, hírt adni, kontaktust teremteni a kivetettségben: ez
feloldja a magányt, a szavakból távlatot, kontúrt kap a messzeségben
töltött nap. Valami, ha akár a távolság is, a hazához fűzi. "Egy nap a
világ végén": kerti munkával, orvosi gyakorlattal, írással,
levelezéssel, zongorázással teli minden perce. Szabadsága
kikényszerített, kiharcolt, a magány árán megszerzett szabadság.
Szabad és független, erejét százszorosan kipróbált ember munkája ez a
könyv. Példázat arról, hogy az ember mindig, mindenütt megőrizheti
kultúráját, a világ végén is felcsendülhet Bach zenéje és az igazi
emberség szava.
Eleven, szellemes stílusban írott, napjainak problémáiban élő,
közvetlen, humanista tartalmú könyv. Egyetlen hibája, hogy helyenként
kissé bőbeszédű. Valószínűleg jelentős közönségsiker: könnyen
követhető, kellemes és tanulságos olvasmány.
(Legeza Ilona)
|