Jack KEROUAC: Úton
A beatnemzedék bibliájának tekintett regény fogadtatása nem volt
egyértelmű: a hipsterek, azok a fiatalok, akik torkig voltak a háború
utáni amerikai társadalom konformista, konvencionális és konfekcionált
életformájával, próféciaként fogadták az író szavait, a hivatalos
kritika viszont a fiatalság felnőttellenes forrongásának,
hedonizmusának szélsőséges kifejezőjeként utasította el.
A regény cselekménye roppant egyszerű: Sal Paradise (a főhős
valójában maga a szerző), Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul
száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben végesincs
beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a "ma itt,
holnap ott" állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza,
epizódokra széthulló szerkezetét. Valójában azonban az út, az állandó
"úton levés" az atomernyő alatti élet jelképe, a vándorlás maga a cél,
s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét. A regény
minden szociológiai tanulmánynál pontosabb látleletet ad erről az
életformáról, s arról a folyamatról, ahogy ezek az értelmes, jobb
sorsra méltó fiatalok lelkesen és megszállottan elfogyasztják életüket
az ivászat, a vad szeretkezések és kábítószerek forgatagában.
A regény máig érvényes korképet fest arról a megszállott amerikai
nemzedékről, amelynek szentjei a filmsztárok és az akkor "örömzenész"
muzsikusok voltak (azóta világsztárok), mártírjaik a börtöntöltelékek
és prófétáik az őrültek.
(Legeza Ilona)
|