Herman WOUK: Dicsőség 1-2 kötet
1. kötet:
"Megdöbbent a világ. A történelem örök vesztesei, a zsidók egyetlen
generáció alatt feltámadtak a Holocaust hamvaiból, 1967 júniusában hat
rövid nap alatt a 2. világháború óta eltelt időszak legnagyobb katonai
győzelmét aratták." A Dicsőség ennek az újraéledő világnak a
"himnusza", benne a Remény főhőseinek időközben felnőtt gyermekei újra
élik apáik életét, ám valami megszállott győzniakarás és
megkeményedett hazaszeretet jellemzi őket.
1967 nyarán tódulnak az amerikaiak Izrael földjére, de többségük
turistaként kíván a Szentföldre lépni. Jönnek azonban mások is, azok,
akik inkább elhagyják a gazdag és szabad Amerikát, hogy végre
vállalhassák önmagukat, hovatartozásukat. Zev Barah fia, Noah és
kedvese, Daphna közéjük tartoznak. Az idősebb Barah érzelmei a mai
napig változatlanok az előzmények egyik emlékezetes nőalakja, Emily
iránt, bár időközben mindketten családot alapítottak. A REMÉNY-ből
megismert másik két izraeli nőalak közül Yaet házassága válságba
kerül, és Yossi Nitzan csak a gyerekek miatt marad felesége mellett,
Nakhma pedig idöközben nagymama lesz. A történelemformáló idők
szereplői tehát élik a mindennapok boldogsággal, fájdalommal szabdalt
életét, s miközben megélik az első Holdraszállást, a Watergate-ügy
botrányos hullámverését, Johnson és Nixon elnökségét, az ENSZ-ben a
Szovjetunió körömszakadtáig harcol Izrael ellen, az arabokat
fegyverrel támogatja, azok pedig nem hajlandók sem a tárgyalásra, sem
a békekötésre, nem ismerik el Izraelt. A kötet a müncheni olimpia
terroristáinak tragikus mészárlásával zárul, amelyre már az egész
világ odafigyel, ám nem sokáig...
A regény sodró lendülete magával ragadja az olvasót, aki megtörtént
eseményként élheti meg a politikai párbeszédeket, mert Wouk gondos
előtanulmányai hitelesítik szereplőit. Golda Meir asszony és Dajan
emberi gyarlóságai nem vonnak le semmit történelmi szerepükből, inkább
ezek ismeretében érthetjük meg, miért váltak hősökké vagy éppen
áldozatokká a politikai csapdákban. A holocaust borzalmaiból feltámadt
nép élni akar, de nem vérengzések árán, hanem békében, önmagával és a
világgal egyaránt.
2. kötet:
Izraelben az ország fennmaradásáért folytatódik tovább a háború. Az
arab államok nyíltan és egységesen lépnek fel a zsidó állam ellen, és
az sem titok, hogy ebben a Szovjetunió támogatja őket, Golda Meir
asszony Amerika segítségét kéri egy légihíd megszervezésében, s
Kissinger "közbenjárására" Nixon kiadja a parancsot: "menjen minden,
ami repülni tud!" Izraelbe. A történelmi díszletek közt árad tovább a
lebilincselő regényfolyam. Zev Barah, Golda asszony katonai
titkáraként Washingtonba utazik, ahol ismét találkozik régi
szerelmével, Emily Holliday-jel, aki közben három gyermek édesanyja
lett. Emily válni akar férjétől, ám Nakhma, Zev felesége sosem hagyná
el férjét. Fiuk, Noah egy francia zsidólányt vesz feleségül.
Eközben véres háború dúl a sinai félszigeten, s a Szuezi csatornán
- hatalmas emberáldozatok árán - felállítják a mozgó hidat. Benny
Luria fia, Dov itt esik el a harcokban. Az izraeli családok
meggyászolják hősi halottaikat, ám az áldozatok helyére újak állnak,
és a háború folytatódik tovább, mígnem a Camp David-i egyezménnyel
végre a béke napjai köszöntenek a Szentföldre. Golda Meir lemond, és
Szadat Izrael földjére lép tárgyalni, a túszdrámák azonban még
izgalomban tartják a világot. Győztesek és vesztesek egyaránt
áldozatok, ám az életben maradottak új családot alapítanak, s az élet
megy tovább... A történelmi regény hőseinek élete 1988-ban, a
"Függetlenségi Nap" 40. évfordulójának ünneplésével zárul, amikor
felcsendül a gyászos-diadalmas himnusz: "a zsidó nép csak hazájában
szabad, Cijon és Jeruzsálem földjén".
- A közelmúlt történelmi
eseményei iránt érdeklődők élvezni fogják a zsidóság huszadik századi
történetének lebilincselő regényét.
(Legeza Ilona)
|