ARISZTOTELÉSZ (i.e. 384-321): Nikomakhoszi etika
Az i.e. 4. században a görög társadalom polgára történelmi
korszakváltás jeleit sejthette. A régi politikai rendszer
széthullásának idején született Arisztotelész etikája. Még a
polisz-demokrácia közösségi erkölcsének normarendszerére épül, de már
a hellenisztikus korba átlépő ember magánerkölcsi értékrendszerét
körvonalazza.
Arisztotelész gondolatrendszere a legegységesebb antik etika. A
tapasztalati valóság elméletéből ered és a magánszférába
visszahúzódott ember boldogságának lehetőségeit keresi. Elődje
Platón
egy létező demokráciát kritizálva, gyakorlati követelésként fejthette
ki elképzeléseit, de Arisztotelész nem tapasztalta a kiteljesedett
demokráciát, s így rendszerébe csak a hiányt, a követelést állíthatta
elérhető célként. Éppen ezért a "Mit tegyünk, hogy boldogok és
erkölcsösek lehessünk?" válaszát és praktikus világszemléletét
kereste. A végletek hibás választásaitól őrizkedni igyekvő "középérték
elmélet"-ét ennek ellenére igyekezett tág keretek közé illeszteni.
Hitt az emberi cselekvés szabad választásaiban, s utódaira olyan
erkölcsi rendszert kívánt hagyományozni, amelyet társadalmi
szabadságuk birtokában elvként képviselhetnek.
A gondos sajtó alá rendező, Simon Endre kimerítő kommentárral bővítette
a könyvet s a magyar olvasó figyelmét az újabb magyarázatokra és
tanulmányokra is felhívja.
(Legeza Ilona)
|