BÁLINT Marcell: Elmondom, mert így történt
Emlékgyűjtemény ez a kötet is, mint Bálint Marcell másik két
könyve, a "Vigyáz megy a függöny!" és a Mi, operaháziak... A századelő
nagyvárosi szegény gyerekeinek életét éli a szerző Budapesten, a VII.
kerületi Wesselényi utcában. Gyermekszínészként kezdi pályafutását,
majd Bécsben tanul operarendezést és a budapesti Nemzeti Zenedében
fejezi be tanulmányait. Hangversenyirodát nyit a belvárosban, de a
zsidótörvények miatt hamarosan be kell zárnia, és az Országos Magyar
Izraelita Közművelődési Egyesületben (a zsidótörvények miatt
elbocsátott művészek egyesülete) az opera és a balett előadások
rendezője lesz 1940-ig, amikor is SAS-behívót kap. Munkaszolgálat,
kalandos szökés, bujkálás után 1944 decemberében tér haza
szerencsésen.
Az emlékezés tere a Vág völgyétől a századelő Budapestjéig terjed;
a család, a szülők küszködő életén keresztül a szerző személyes
gyermek- és ifjúkori élményeiig. Az emlékezés asszociatív szabályai
szerint a megszépítő messzeség ködén át elevenednek meg a könyv
lapjain a korabeli Budapest utcáinak villanyreklámjai,
kávékereskedései, víztisztító munkásai, siető kis cselédlányai, naiv,
giccses slágerei, érthetetlen vámszabályai, a gyermekek játékai, a
fiatalok zsúrjai és ismerkedési szokásai.
A könyv műfaja, stílusa, színvonala egyenetlen, az emlékek
helyenként élettelen regisztrációjává válnak (lapozgatás egy
emlékkönyvben, újságokban olvasható hirdetések felsorolása): Hegedűs
Géza bevezetőjében "szórakoztató dokumentum"-nak nevezi a könyvet -
ennek szellemében lehet ajánlani.
(Legeza Ilona)
|