NÉMETH László: Gyász
A mű főhőse, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az ő tudatán keresztül látunk, a
regényt nevezhetnénk tudatregénynek is. A mű szerkezetét illetően egyszerre koncentrikus és
lineáris, mert a középpontban álló hős körül körszerűen jelenik meg a környezet, és lineáris,
mert minden fejezet a hősnőt a végzete felé sodorja.
Kurátor Zsófi férje halála után belemerevedik gyászába, s amikor elveszíti egyetlen gyermekét
is, a gőgös gyász élete értelme lesz és
A faluközösség életét szigorú törvények szabályozzák - aki vét ellenük, azt szájukra veszik,
kiközösítik. Ám a közösséget hajdan összetartó szokásrendszer időközben kiüresedett: Kurátor
Zsófi éppen azért válik eltorzult személyiséggé, mert maradéktalanul betartja az özvegytől
elvárt viselkedésformát, aminek negatív következményeit a falubeliek is elítélik.
A falu közössége kaján rosszindulattal lesi, hogyan képes ellenállni a
szemrevaló fiatalasszony "a vére", az élet kísértéseinek. Mi ad ehhez
erőt, hogy erejénél nagyobb fájdalmat magára véve megfojtsa benne a
kétségbeesett dac az életkedvet? Az a szerep - a "gyász" - az az
emberi magatartásminta, amit az író számára a görögség szellemével,
főként
drámáival való megismerkedés sugallt: ahogyan a lélek
megadja magát a szerep mitikus parancsának.
Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást
festette meg kitűnően. A két háború közti magyar falu megkövesült emberi viszonyait,
erkölcsi, társadalmi válságát híven ábrázoló regény lebilincselő
olvasmány.
(Legeza Ilona)
|