MOLNÁR Gábor: Éjbe zuhant évek
Molnár Gábor huszonkét éves korában jutott el Dél-Amerikába, egy
háromtagú rovargyűjtő expedíció tagjaként. Társai: Horváth Elemér és
Pusztai Lajos egy év múlva az őserdőben szerzett betegségük miatt
visszatértek Magyarországra. ő továbbra is ott maradt, s három
bennszülött kísérőjével több felfedező és gyűjtőutat tett az ember nem
járta vadonban. Megélhetését és a vadászathoz, rovargyűjtéshez
szükséges felszereléseket azzal biztosította, hogy időnként munkát
vállalt egy ültetvényen, mint mezőgazda. Az átvételi leltárnál az
egyik raktárból előkerült egy domoz dinamit - amit, hogy ne okozhasson
balesetet a tudatlan benszülöttek kezében - meg akart semmisíteni.
Szerencsétlenségére kezében a dobozzal megbotlott, s így ő maga esett
áldozatul. Látását százszázalékosan elvesztette, s szakítania kellett
addigi életével. Igen nagy csapás volt ez, mivel mind munkáját, mind
kedvtelését abba kellett hagynia. Felgyógyulása után hazatért
Magyarországra. Erős akarattal, nagy lelkierővel kereste az utat, mely
az őt állandóan körülvevő sötétségből visszavezetheti az egészséges
emberek világához, s végül meg is találta az írásban. Ez a könyv az
első nehéz évek keserű küzdelmeiről vall.
(Legeza Ilona)
|