Octave AUBRY: Napóleon magánélete
Az olvasó bizonyos szempontból többet kap a könyvtől, mint amit a cím ígér. A műfajaként az életrajzi regényt megjelölő mű szemmel láthatólag bőséges forrásanyag ismeretében megírt, írói fantázia és mély empátia segítségével kiegészített portré, nem csupán intim "kiteregetés". Az információk bősége és változatossága a teljes embert állítja az őt megillető helyre. Az író stílusa, hangneme pontos, szikár, tárgyilagos. Nem rajong, nem heroizál, nem menteget, nem értékel. Napóleon életéhez, tetteihez az egyetlen - írói tisztességgel - lehetséges módon közelít; hagyja, hogy a tények beszéljenek önmagukért. A ténnyel való hűséggel jól megfér, hogy a szerző a Napóleon körül folyamatosan terjengő pletykákról is beszámoljon, ám minden esetben megemlíti az információ kétségbevonhatóságát. Aubry néha " védelmébe" veszi Napóleont, egy-egy lehetetlen intézkedését mentegetve. Ezek a "kiszólások" azonban e tiszteletre méltó munka fényében jelentéktelen hibák.
(Legeza Ilona)
|