Hans Christian ANDERSEN:
Andersen a dán irodalom világszerte legismertebb alakja. Írt
verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat,
világhírnevét azonban az általa kezdetben kevésbé becsült meséivel
vívta ki. Beutazta Európát, járt Ázsiában és Afrikában, megfordult
Magyarországon is. Évekig tartó utazásai, a népmesék tanulmányozása és
alkotó-teremtő képzelete formálta meséit, melyek varázsos álomvilágba,
sejtelmes tündérvilágba vezetik olvasóit.
A jelenlegi gyűjtemény sok ismert mesét is tartalmaz. Ezek témái
nagyon is a földi élet tükörképei. A mesék szereplői is hétköznapi
figurák: A kis gyufaáruslány, A pásztorlány meg a kéményseprő, A
kiskondás - és társaik. A történetekben gyakorta életre kelnek
tárgyak, ódon házak bútorai, egy foltozótű, szélfútta cégtáblák, egy
darabka rongy, Az öreg utcai lámpás - és mese kerekedik köréjük. A
tanulságos meseelemekben gazdag cselekmény során a gonosz, a
nagyravágyó a rossz útra tévedt mindig pórul jár, sokszor kegyetlenül
megbűnhődik az aki hibázott és megdicsőülnek az elesettek, a jók, a
szegények. A klasszikus mesék sorában az ismert, szép történetek -
A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A vadhattyúk, a
Hókirálynő
- egytől-egyig megtalálhatók.
Meséinek egy része dán és külföldi forrásokra , az Ezeregyéjszaka
történeteire, népmondákra vezethető vissza, a többi eredeti alkotás.
Korszakalkotó jelentőségük, hogy gyökeresen megváltoztatták a Grimm
testvérek és
Hoffmann
óta virágzó elbeszélő stílust: a mesék
szaggatottságukkal, köznyelvi fordulataikkal, felkiáltásokkal és
szubjektív kommentálásukkal az élőbeszédhez hasonló előadásmódot és a
gyermeki felfogás és meseértés mehanizmusát követték.
(Legeza Ilona)
|